Az iráni, illetve közel-keleti háború súlyos energiapiaci következményei már most körvonalazódnak rövid, de akár hosszú távon is.

Mint Hortay Olivér közgazdász, a Századvég Konjunktúrakutató Zrt. energia- és klímapolitikai üzletágának vezetője az InfoRádió Aréna című műsorában úgy fogalmazott, hogy egyelőre nagy a káosz, a Perzsa-öböl kijáratán, a Hormuzi-szoroson nem haladnak át hajók, az útvonal gyakorlatilag le van az zárva az iráni Forradalmi Gárda bejelentése alapján – igaz, a hajókövetési adatok alapján voltak még tankerek, amelyek áthaladhattak az átkelőn vasárnap délelőtt is, a nap végén azonban már nem. A káoszt elmondása szerint jól jellemzi, hogy az iráni külügy szerint nincs szó a szoros blokádjáról, lezárásáról.

Mindenesetre az amerikai adminisztráció még vasárnap kiadott egy közleményt, hogy felszólítja a hajókat, ne közelítsék meg a Hormuzi-szorost. A biztosítótársaságok már szombat este felmondták, törölték is a kötvényeiket, amiből Hortay Olivér azt a következtetést vonta le, hogy „de facto blokádról” van szó.

A következményekkel kapcsolatban nem találja túlzásnak azt mondani, hogy csak sötétben tapogatózni lehet, mivel nincs történelmi mintázat, tapasztalat arra vonatkozóan, hogy mi történik egy ilyen helyzetben.

„A '80-as években volt arra példa, hogy részlegesen, rövidebb ideig blokkolták az áthaladást a Hormuzi-szoroson, de ilyen széleskörű blokádra még nem volt példa, és arra sem, hogy különböző iráni szereplők egyszerre támadják a Hormuzi-szoroson áthaladó hajókat, valamint a Közel-Kelet más olajinfrastruktúrájához, gázinfrastruktúrájához kötődő létesítményeket is” – mutatott rá.

A helyzetben problémának nevezte azt is, hogy „Iránból lényegében lőtávolon belül vannak a legnagyobb olajkitermelő kapacitások, számos nagy olajfinomító, amelyek fontos infrastruktúraelemek. Mindez egy olyan térségben, ahonnan a világ nyersolajforgalmának több mint 20, cseppfolyósítottföldgáz-forgalmának csaknem 20 százaléka érkezik a világpiacra”.

Szólt arról is, hogy a hétfő reggeli nyitáskor az olajárak gyorsan csaknem 10 százalékos emelkedést produkáltak, még ha volt is utána némi korrekció.

„Azt látjuk, hogy a Brent típusú nyersolaj hordónkénti ára a pénteki záráskor tapasztalt 73 dolláros szintről 79 dollárra ment föl, és ami az európaiak szempontjából egy nagyobb érvágást jelent, hogy a gázpiacon rendkívüli áremelkedési tendencia bontakozott ki. Az irányadónak számító holland gáztőzsdén most már megközelítettük az 50 euró/megawattórás árszintet, ilyen magasan utoljára 2023 nyarán álltak a gázárak emlékeim szerint, és nem látjuk, hogy hol van a vége” – figyelmeztetett.

Elmondta még, hogy az Európai Unió negyedik legnagyobb beszállítója Katar – volt már a harmadik is –, és nem túl jó előjel, hogy az öreg kontinens épp innen akarná pótolni az orosz energiáról való leválás miatt kieső energiaforrás-mennyiséget, illetve csökkenteni az amerikai függést.

„Ez most aligha fog megtörténni” – rögzítette Hortay Olivér.

Hozzátette: a Brent árának növekedésével fokozatosan kezdenek áttérni azok a szereplők az orosz nyersolajra, akiknek van lehetőségük onnan vásárolni. A folyamatot nehezíti, hogy az orosz olaj vásárlását már sok szankció sújtja, például Indiának is mérlegelnie kell egy esetleges amerikai konfliktus lehetőségét. Ezzel kapcsolatban az üzletágvezető megjegyezte, India vezetője nem erősítette meg, hogy megígérte volna Washingtonnak, hogy kerülné az orosz olajat, csak azt mondta, onnan vásárolnak, ahonnan olcsóbban tudnak. Februárban az orosz olajexport volumene még nőtt is és megváltozott a szerkezete, megnőtt benne az ismeretlen helyre szállított olaj mennyisége. Hortay Olivér szerint jó esély van rá, hogy ennek egy része Indiába került, legfeljebb nem az állami vállalatokhoz.