A halak egy része nem kerül szem elé, egy része pedig – az uralkodó széliránynak és áramlásnak köszönhetően – jobbára egy adott partszakaszra sodródik ki. Összegyűjtésük, eltakarításuk nagy feladatot jelent a 220 kilométeres partvonalon, valamint egyes helyeken a vízpart megközelítése is nehézkes – írja a hirbalaton.hu.

A tavaszi hónapokban gyakran megfigyelhetők a Lernaea-félékhez tartozó, parazitikus életmódot folytató copepoda rákok a dévérkeszegek testfelületén, a pikkelyekhez rögzülve. Ezek a Tracheliastes maculatus nőstényei. Az áttetsző rákok nehezen észrevehetők, de a megtapadás helyén apró vagy nagyobb vörös színű fekélyek alakulnak ki. A Balatonban a dévérkeszeg ívásával egy időben, május végén-június elején ez a bántalom menetrendszerűen megjelenik, azonban a kártétel (elhullás) mértéke az egyes években nem egyforma. A szokásosnál magasabb tavaszi vízhőmérséklet, valamint egy feltételezett gradáció hatására a tracheliastes-fertőzöttség is korábban, és a megszokottnál intenzívebben jelentkezhet.

Csökkenő tendenciát mutat a busa elhullása. Érezhetően kopik ki a víztérből, újabban sem a tómederben, sem a befolyókon nem tapasztaltuk tömeges jelenlétét. Egyéb halfajokból ezen időszakban, április 20-ig bezáróan az elhullás nagyon minimális szokott lenni, de a felmelegedés még csak most kezdődik.

A ponty tavaszi elhullása néhány éve folyamatosan emelkedő tendenciát mutat. Tavaly több mint háromezer elhullott pontyot gyűjtöttek be, nagyjából húsz tonna tömegben (az egész évben elhullott busa tömege is ennyire becsülhető, de jóval kevesebb darabszámban). Jelenleg a legelterjedtebb megbetegedést és elhullást a Balatonban is a ponty ödéma vírusa okozza. A megbetegedést egy himlő típusú vírus okozza, melyet először 1974-ben, Japánban mutattak ki koi ponty állományból. 2009-től kezdve Európa számos országának koi állományában is észlelték a fertőzést. Hazánkban először 2015-ben mutatkoztak jelek, melyek a vírus megjelenésére utaltak. A fertőzés nem jár szemmel jól látható tünetekkel, elsősorban a kopoltyú lemezeken jelennek meg barnás, majd fehéres elhalt részek. A megbetegedett pontyok az aljzat felett állnak, nem mozognak és nem is táplálkoznak. Többnyire az aljzaton pusztulnak el, azaz agonizáló, élő egyedek begyűjtése igen nehéz. Ezért is hívják másodlagosan ezt a betegséget koi álmos betegségnek.

Időarányosan idén több elhullott pontyot gyűjtöttek, mint tavaly, de az elhullás a 14-16 fokos vízben fog majd a csúcs közelébe érni.