"A főispáni státusz és a vármegye elnevezés visszaállítása azt jelenti, hogy Magyarország nem előre megy, hanem hátra" - fogalmazott Mellár Tamás, a Párbeszéd képviselője. "A Horthy-korszak nem tartozik Magyarország legjobb hagyományaihoz, kiváltképpen nem ahhoz, amelyet most át kellene menteni a jövő számára. Elég csak arra utalnom, hogy több százezer magyar hagyta el az országot, köztük sok igen tehetséges értelmiségi, tucatnyi későbbi Nobel-díjas, és köztük a 20. század legismertebb magyarja, zsenije - nem az, akire önök gondolnak, nem Puskás Ferenc, hanem Bartók Béla. Ő sem tudott megmaradni. Ők azért hagyták el az országot, mert nem tudtak az antidemokratikus, tekintélyelvű urambátyám világban élni, ahol mindent átszőtt a korrupció."
Fürjes Balázs, a Miniszterelnökség parlamenti államtitkára Kádár János egyik közismert mondásából kiindulva indokolta meg a főispáni és vármegyei rendszer restaurálását.
"Kádár János mondta azt, hogy a krumplileves legyen krumplileves, elvtársak. Ritkán értünk vele egyet, de abban, hogy a dolgokat érdemes a nevükön nevezni, abban egyetértünk vele. Régi történeti intézményeket legegyszerűbb dolog a nevükön hívni: a főispán az legyen főispán, a vármegye pedig legyen vármegye. Ezeréves magyar történelmet tagadnak önök meg, hogyha ennek a megközelítésnek a jogosságát és a helyességét megkérdőjelezik. Nem Horthy-korszakról beszélhetünk, hanem Szent Istvánról kell beszélni, hiszen 1000 és 1950 között voltak vármegyék Magyarországon. A területi közigazgatásnak ez a rendszere 950 évig élt, a magyar történelmi hagyományok és a magyar történelem szerves része volt, és 70 évig nem létezett."
Az államtitkár nem felejtette el megemlíteni, hogy Mellár Tamás a rendszerváltás idején annak az MDF-nek a politikusa volt, amely szintén kezdeményezte - igaz, sikertelenül - a főispánság és a vármegyék visszaállítását.