A bal oldali közlekedés eredetéhez számtalan, nem bizonyítható legenda kapcsolódik. Akad olyan vélemény, amely szerint már a régi rómaiak is az út bal oldalán közlekedtek, hogy - mivel az emberek többsége jobbkezes - veszély esetén gyorsan elő tudják rántani fegyverüket. Hasonló megfontolásból a középkori szekerek és a hintók is a bal oldalon közlekedtek, hogy a vezetők ostort tartó keze szabadabb legyen. Az erre vonatkozó első írásos anyag az 1300-as évek elejére datálódik, VIII. Bonifác pápa bullája azt tanácsolta a Rómába tartó zarándokoknak: jobb kézbe fogott karddal utazzanak, mert így jobban tudják magukat védeni.
A közlekedés rendjén a 19. század elején az annyi mindent megreformáló Napóleon francia császár változtatott. Egyesek úgy vélik, azért, mert ő maga balkezes volt, mások szerint azért, hogy az általa meghódított országokban ne úgy közlekedjenek, mint Angliában, megint mások szerint azért, hogy jobbra igazodó katonái meglephessék az ellenséget. Akármi volt is az indok, Európa nagy részén (és persze az új módihoz alkalmazkodó országok gyarmatain is) áttértek a jobb oldali közlekedésre. Mindez azonban csak a közutakra igaz: magában a változást elindító Franciaországban például a vasutakon a mai napig bal oldali a közlekedés (miként nálunk is a gödöllői HÉV-en), a repülésben és a hajózásban is jobbról végzik a kikerülést.
A napóleoni háborúk után több országban visszatértek a bal oldali közlekedéshez, így Ausztriában és Magyarországon is, sőt Ausztriában még egy évszázada is egyes tartományokban jobb, másokban bal oldali közlekedés volt, a vezetők nem kis bosszúságára. A jobb oldali közlekedés fokozatosan hódított, Szovjet-Oroszország az első világháború végén tért rá át, majd az 1930-as években valamennyi Magyarországgal szomszédos államban bevezették.
Az elszigetelődés elkerülése érdekében végül a kontinensen utolsó előttiként Magyarország is átállt a jobb oldali közlekedésre (Svédország csak 1964-ben változtatott). A döntésnek oka volt a német orientáció, és az is, hogy a bécsi döntések által visszacsatolt területeken már jobb oldali rend volt, itt a magyar hatóságok időlegesen a bal oldali közlekedést állították vissza. A közlekedési tárca 1939 júniusában már határozott a változásról, de a bevezetés a háború miatt két évet tolódott.
Az 1941. június 26-i 187 000/1941. BM rendelet szerint az áttérés két lépésben történt. Július 6-án hajnali 3-kor Budapestet és környékét kivéve az egész országban, november 9-én hajnali 3-kor pedig a fővárosban és környékén tértek át a jobb oldali rendre. Az előmunkálatokat áprilisban kezdték: a rádió figyelmeztette a lakosságot, a lapok tájékoztató cikkeket közöltek, az iskolák az új rendet elmagyarázták a gyerekeknek. Július 6-ától a Budapest körüli határvonalon burkolati jelek, táblák terelték a járműveket megfelelő sávokba. Az áttérés simán lezajlott, csak egy baleset történt: egy fehérvári kalauz a lezárt bal oldali ajtónak dőlve kiesett a járműből.
A fővárosi tömegközlekedés november 8-án 23 órakor leállt, hajnalig elvégezték a műszaki átalakításokat. Az átállás nem okozott gondot a Beszkárt villamosainál, ezeknek ugyanis mindkét oldalon volt ajtaja, de a buszok másik oldalán ajtót kellett vágni, a költség 12 millió pengő volt.
A bal oldali közlekedés ma a világ mintegy egyharmadán van érvényben, elsősorban az Egyesült Királyságban és a volt brit gyarmatokon, valamint Japánban, a világ nagy autógyárai ezért bal- és jobboldali kormánnyal ellátott autókat egyaránt készítenek.
