Napjaink geopolitikai kihívásai egyre nagyobb hangsúlyt helyeznek az államok saját védekező képességeire. Részben a közelmúltban kirobbant háborús konfliktusok, részben egyes országok történelmi hagyományai miatt több európai államban a sorkatonaság visszaállítása mellett döntöttek, mások a haderejüket fejlesztik, és egyre többen fontolgatnak hasonló lépéseket. A sorkatonai szolgálatok nem minden esetben igazodnak a mai kor igényeihez, nem mutatnak elegendő rugalmasságot, valamint a megszerezhető kompetenciák mértéke is kritikákra adhat okot.

Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány elemzésében annak járt utána, hogyan befolyásolja a munkaerőpiacra lépést és milyen társadalmi megítélése van a sorkatonaságnak.

Öt EU-tagországban (Finnország, Lettország, Litvánia, Görögország, Ciprus) vizsgálták meg a hatásokat, és a tapasztalatok alapján megállapították, hogy ezekben az országokban

a sorkatonaság munkaerőpiaci hatása alapvetően költséges a társadalom és a gazdaság szempontjából is, és különösen a feszes vagy sérülékeny piacon komoly veszteséget termel.

A tanulmány szerzői az InfoRádió Trendfigyelő című műsorában beszéltek az előzményekről, a kiváltó okokról és a már ismert elképzelésekről. Szigethy-Ambrus Nikoletta úgy fogalmazott, az érintett országok sosem vitatták a NATO szerepét, amivel kapcsolatban továbbra is konszenzus van arról, hogy egy jól szervezett, központilag irányított katonai, védelmi szövetségről van szó, ami adott esetben képes lenne hatékony védelmet biztosítani, de „szerencsére ez eddig még nem következett be” élesben. Ugyanakkor – főleg az orosz–ukrán háború kitörése óta – sok kritika is megfogalmazódott a NATO-val szemben különböző fórumokon és különböző megszólalóktól. Szigethy-Ambrus Nikoletta szerint ezek a bírálatok „lecsapódtak ezeknél az országoknál is”.

Úgy véli, szervezeti szinten is fontos lenne a fejlesztés a NATO-n belül, hogy különböző reformokkal megvalósulhasson a teljes megújulás.

A legtöbb tagország „kiegészítőként tekint” a saját haderejére, és a NATO-t tartja az elsődleges védelmi szervezetnek,

illetve a legfontosabb védelmi pozícióba is a katonai szövetséget helyezi. Szigethy-Ambrus Nikoletta szerint fenntarthatósági és gazdasági szempontokat figyelembe véve kérdésessé válik ennek a katonai szolgálatnak a fenntartása. Nagy kérdés, hogy hosszú távon mennyire éri meg a befektetés. Azt gondolja, akkor mutatkozik meg majd a legjobban, hogy az említett, fejlesztésekre törekvő vagy a sorkatonaságot bevezető országok mennyire tudnak jól reagálni bizonyos helyzetekre a NATO-hoz képest, hogyha olyan helyzet bontakozik ki, amikor be kell vetni a tartalékos haderőket.

Erdélyi Dóra szerint a törekvéseket és a fejlesztési hajlandóságot nagymértékben felgyorsította az orosz–ukrán háború. Ezt bizonyítja a balti államok, leginkább Litvánia és Lettország példája, illetve Svédországban már több évvel az orosz offenzíva megindítása előtt, 2017-ben visszavezették a sorkatonai szolgálatot, míg Horvátországban tavaly hoztak ugyanilyen döntést.

Más országok is „mozgolódnak” ebben a tekintetben. Ezen államok többségében még professzionális vagy önkéntes hadseregre építenek. Erdélyi Dóra felhívta a figyelmet, hogy egyes intézkedések abba az irányba mutatnak, hogy utóbbi országok közül

egyre többen fontolgatják a sorozás visszavezetését. Például Németországban 2026-tól már kötelező regisztrációt írnak elő a férfiak esetében. Az önkéntes rendszer továbbra is működik, de a regisztrációval számba veszik a fiatal férfiakat is.

Erdélyi Dóra kitért arra is, hogy a németekhez hasonlóan 2027-től Lengyelországban is általános katonai kiképzési terv indul. Mint fogalmazott, ez a szándék is afelé mutat, hogy a katonai szolgálatot egyre inkább fontosnak tartják Lengyelországban is, mint ahogy Romániában és Bulgáriában is hasonló tervek kidolgozása van folyamatban. Romániában 2026 elején vezettek be egy új önkéntes katonai szolgálati rendszert, Bulgáriában pedig szintén önkéntes tartalékosi rendszert indítottak el az év elején.

Az InfoRádió Trendfigyelő című műsorának legutóbbi adása itt hallgatható vissza.