A Magyar Országos Horgász Szövetség Országos Horgászszervezeti Központ főigazgatójának elmondása szerint folyamatos, 0–24 órás monitoring-, illetve figyelőszolgálat működik a Velencei-tavon, így a tó minden pontján azonnal beszedik a haltetemeket. Mind az elhullott állatok, mind a vízminőség oldaláról a szükséges mintavételezés megtörtént, továbbítva azokat a Nemzeti Élelmiszer-biztonsági Hivatal (Nébih) központi laborjába.
„Mindent megteszünk, hogy minél zökkenőmentesebben legyünk túl ezen a havárián” – emelte ki Dérer István az InfoRádiban.
Mint közölte, az összegyűjtésre került–kerülő halak mennyisége a 3000 kilogramm körül van, jellemezőn vízfelszíni, vagy vízfelszín közeli fajok érintettek, legerősebben a keszegfélék és a balin. A főigazgató ugyanakkor biztatónak tartja, hogy már nem fokozódik a pusztulás, illetve hogy egyre kevesebb a frissen elhullott állat.
„Reménykedünk, de ismerjük a meteorológiai előrejelzéseket az elkövetkezendő napokra” – tette hozzá a szakember. Mint miondta:
a laborvizsgálatok nem mutattak ki semmilyen emberre veszélyes fertőzést, vírust vagy egyéb behatást, kémiai alapú mérgezést,
tehát nagy valószínűséggel természetes biológiai folyamatok összejátszása kapcsán lokális oxigénhiány, illetve arra ráépülő jelenségek okozták a halak pusztulását, miután rengeteg állat zsúfolódott be kis területre, az alacsony vízállás miatt pedig fokozottan sérülékennyé vált az élővilág.
A szakember megjegyezte, bár a Velencei-tó többször is kiszáradt a korábbi évszázadokban, tehát egy meglehetősen labilis vízgazdálkodású területről van szó, azonban olyat még nem soha nem rögizétettek, hogy
tíz nap alatt több mint 10 Celsius-fokot emelkedett volna a vízhőmérséklet.
Hozzátette, igaz, az elmúlt években is voltak kisebb, lokális jellegű halpusztulások, a mostani mennyiség a „megszokottnál” nagyobb, ezért bízik abban, hogy hamarosan a jelenségről már múlt időben lehet beszélni.
Dérer István az InfoRádió érdeklődésére arra is kitért, a halpusztulás mértéke egyelőre 1 százalék alatti a teljes halállományhoz képest, illetve jellemzően nem a legértékesebb halfajok az érintettek. Kiemelte, az az áldozatos munka, amit a kirendeltség, a vízügyi hatóság, az önkormányzatok, a horgászszervezetek és önkéntesek megtesznek a Velencei-tóért, önmagáért beszél, és az egyik kulcsa annak, hogy ne akassza meg a turizmusnak a fejlődését, mert „igaz, hogy nagyon közel van a Balaton, de ez a vízterület egy gyönyörű adottságokkal rendelkező, más típusú élménytér lehet, és jelenlegi állapotában is jóval többre hivatott.”