A férfit közfeladatot ellátó személy sérelmére elkövetett emberöléssel és lőszerrel visszaéléssel vádolja az ügyészség. A vádlott korábban beismerte tettét.

A vád szerint a férfi Inárcson épített családi házat devizahitelből, a hitelválság után megemelkedett törlesztőrészleteket azonban nem tudta fizetni. A csaknem 60 millió forint tartozás miatt végrehajtás indult, a házat elárverezték, és a három gyermekes családnak 2018. június végéig ki kellett költöznie. Két gyerek kiskorú volt, egyikük fogyatékkal élő.

A vádlott segítséget kért az inárcsi önkormányzattól, a családsegítő szolgálathoz fordult, amelynek dolgozója többféleképpen is próbált segíteni, de nem sikerült szállást szereznie. A vádlott felesége 2018. július 10-én közölte, hogy a gyerekekkel rokonokhoz költözik. A férfi egy átvirrasztott éjszaka után másnap reggel bement gyeztetni a családsegítővel, ám vita robbant ki ki, a férfi kést rántott és nyakon szúrta a nőt, aki a helyszínen meghalt. A vádlott ezután átment a polgármesteri hivatalba és feladta magát.

A vádirat tartalmazza azt is, hogy a férfi korábban rendőrként lőszereket szerzett, amelyeket nyugdíjba vonulása után engedély nélkül magánál tartott, ezért lőszerrel visszaélés miatt is vádat emeltek ellene.

Januárban a bíróság előkészítő ülést tartott az ügyben, ahol a vádlott mindent beismert, a tárgyalásról is lemondott, így akár döntést is hozhatott volna a törvényszék, ám a vádlott rosszul lett, mentőt kellett hívni hozzá, és az ülés félbeszakadt.

Szóváltás, dulakodás, szúrás

Hétfőn a bíróság a vádlott meghallgatásával folytatta az előkészítő ülést. A férfi arról is beszélt, hogy a családsegítő a gyilkosság előtt közvetlenül a hivatali helyiségben - ahol csak ketten voltak - szemrehányást tett neki, miként lehettek ilyen felelőtlen szülők, hogy nem fizetik a rezsit, a kölcsönt.

A vádlott szerint az ügyintéző azt mondta: el fogják venni tőlük a gyerekeket. Mire a férfi - állítása szerint - kérte, hogy a gyerekeit ne bántsa. Úgy folytatta, hogy a családsegítő azt kiabálta neki: "takarodjon a francba", "ne járkáljon hozzá". A szóváltásból dulakodás lett és az ügyintéző - a vádlott szerint - hozzávágta az ügy iratait.

Mindeközben a hétfői tárgyaláson a bíró többször figyelmeztette a vádlottat, hogy ha nem igaz, amit mond az elhunytról, akkor kegyeletsértést követhet el.

A vádlott azt mondta, hogy a táskájából azért vette elő a kést, hogy saját magát megszúrja, de a sértett felé ugrott, illetve belefordult a késbe. Ekkor - folytatta a férfi - erős nyomást érzett a fejében, felmehetett a vérnyomása, mert ezután már semmire sem emlékszik.

A vádlott azt is állította, hogy a táskájában mindig két kést tart, egy nagyobbat evéshez és egy kisebbet sör- és konzervnyitónak.

Korábbi vallomásaiban úgy is előadta a történteket, hogy elővette a kést, nem akart szúrni, de nem tudott uralkodni magán.

Mindezzel a kapcsolatban a bíró arra hívta fel a figyelmet: a szakértői vélemények szerint a nő nyakán két szúrás volt. A helyszíni szemlén készült fényképek tanúsága szerint a tetthely nagyon véres volt, ugyanakkor sem az áldozaton, sem az elkövetőn nem voltak dulakodásra utaló nyomok, sérülések. A rendelkezésre álló információk egy része tehát nem indulati cselekményre utal - jelezte.

Mennyire volt beszámítható?

A bíró az előkészítő ülés ezen szakaszában döntött arról, hogy

nem fogadja el a vádlott beismerését, nem hoz döntést, hanem elrendeli a tárgyalást és részletes bizonyítást folytat le.

A bíró ezt egyrészt azzal indokolta, hogy a vádlott beszámítási képességét, személyiségét illetően ellentmondó információk, szakértői vélemények vannak, ezek alapján nem lehet megalapozott döntést hozni. Kérdéses például, hogy mennyire volt egyáltalán beszámítható a vádbeli cselekmény idején.

Másfelől a bíró azzal is indokolta döntését, hogy

további bizonyítást igényel többek között az: miért volt kés a vádlottnál, mi történt közvetlenül a gyilkosság előtt, miként történt a gyilkosság,

utána mondott-e olyat a vádlott hogy másokat, például a végrehajtót, a gyámügyintézőt bántaná, és mindezt hogyan kell értékelni.

A tárgyaláson mások mellett meghallgatták azt az ügyintézőt is, akihez odament a vádlott, hogy elmondja, megölt valakit, valamint egy, nem sokkal a történtek után kiérkező polgárőrt, aki korábban a vádlott kollégája volt a rendőrségen.

A polgárőr felidézte: a vádlott a gyilkosság előtt hónapokkal arról beszélt, hogy megöli magát, az édesapja is akkoriban halt meg, a felesége pedig depressziós volt.

A tanúk egybehangzóan beszéltek arról, hogy a vádlott - mikor a gyilkosság után feladta magát - nem volt zavart, felindult, értelmesen, normálisan beszélt arról, hogy percekkel korábban gyilkosságot követett el.

Az egyik tanú szerint azt mondta: "valakit lapátra tettem", "valami gyermekvédelmist".

Az önkormányzati dolgozó felidézte, hogy a vádlott a gyilkosság után azt mondta: "nem így akartam, többre készültem, de most már mindegy", és a tanú szerint a vádlott gyámügyesre, végrehajtóra célozhatott.

A polgárőr azt mondta, hogy amikor megérkeztek a rendőrök, a helyszínen várakozó férfi nyújtotta a kezét, hogy bilincseljék meg.