Kétmilliárd évvel ezelőtt, amikor még csak prokarióta sejtek voltak, az apró élőlények egyik típusa fogyasztani kezdett egy másikat, később azonban már nem emésztette meg a bekebelezett baktériumokat, azok tovább éltek a gazdasejtben. „Ha a körülmények rosszra fordultak a környezetben, és elfogyott ez a zsákmány baktériumfaj, amelyet a másik baktérium, az archea ősbaktérium fogyasztott, akkor ugye vagy éhezett, és adott esetben ki is halt, hogyha felélte a saját sejtplazmájában a tartalékokat, vagy

hogyha volt ilyen elraktározott élő baktériuma, akkor azokat tudta fogyasztani, és ezzel egy kicsit tovább túl tudott élni”

– magyarázta Zachar István.

Évmilliókra volt szükség, hogy a gazda úgy tudja félretenni a zsákmányegyedeket, hogy ne eméssze el. „Mi ezt az elméletet vizsgáltuk meg, hogy ha ez a gazda archea zsákmányként fogyasztotta a baktériumfajt, és időről időre valamilyen oknál fogva félre tudta tenni ezeket az elkapott baktériumokat a saját sejtplazmáján belül, akkor az, hogy később hozzáfért ezekhez mint tartalék táplálékforrás, az tudott-e nekik előnyt biztosítani a rossz időszakban” – mondta az ELTE Növényrendszertani, Ökológiai és Elméleti Biológiai Tanszékének munkatársa. A tanulmányban igazolták, hogy ez az előrelátó tartalékoló viselkedés – ami semmi tudatosságot nem feltételez – evolúciós sikert jelentett a nem farmoló sejttípusokkal szemben.

Sok más adaptáció mellett ennek a jelenségnek köszönhető az emberi élet.

„Ez volt az az első lépés, amely az eukarióta sejtvonalat létrehozta, ami egy ilyen szoros szimbiózisból növekedett ki” – fogalmazott a szakértő. Eukarióta sejtek azok, melyeknek kialakult a sejtmagjuk és a mitokondriumuk. „Mivel nem tudjuk, hogy a két lépés közül melyik volt előbb, és egyelőre úgy néz ki, hogy mind a kettő szinte elengedhetetlenül fontos volt az eukarióta sejtvonalhoz, ezért joggal feltételezhetjük, hogy ez egy olyan kezdeti lépés volt, aminek megjelenése kritikus volt az eukariótává válás szempontjából” – tette hozzá Zachar István.