Életpálya

„Nem fogadták el tanúit, akik bizonyították volna, hogy ő még Monoron volt (...) 30-án, tehát a Köztársaság téri csata idején (...) bepörgött hirtelen, és mondta, hogy nem igazságos a népbíróság. Erre a Tutsek, hogy meri maga a népbíróságot rágalmazni? (...) Tóth felkeveredett pillanatok alatt a bírói pulpitus tetejére, aztán szétvágott köztük, a Tutsek kapott két monoklit, az ülnöknek is odavágott, annak eleredt az orra vére (...) a fegyőrök (...) odarohantak, birkózás minden, kiterítették Tóthtot (...) kéz-láb bilincsbe rakták, és akkor Tutsek elrendelte, hogy kiüríteni az egész ügyészségi folyosót (...)”. Wittner Mária így mesélte el egykori vádlott-társának, a később kivégzett Tóth Józsefnek a megtorlást levezénylő bíróságok gyakorlatában szinte páratlan tettét.

Tóth József Monoron született, 1927-ben, a nagymamája nevelte fel. Az elemi iskola elvégzése után előbb segédmunkásként kereste a kenyerét, később a Fűszer Értékesítő Vállalatnál lett kocsikísérő, s ott dolgozott a forradalom kitöréséig. 1950-ben megházasodott, feleségével egy kislányt és egy kisfiút neveltek.

Monoron kapcsolódott be a forradalmi eseményekbe. Egyike volt azoknak, akik élelmiszert szállítottak Budapestre. Az egyik szállítmány célba juttatása után barátjával és harcos-, majd későbbi vádlott-társával, Kóté Sörös Józseffel együtt a fővárosban maradt. Itt csatlakozott a Vajdahunyad utcai fegyveres felkelőcsoporthoz, amely október 30-án részt vett a Köztársaság téri pártház ostromában. A későbbi kádári megtorló perben Tóth hiába próbálta bizonyítani azt, hogy aznap Monoron volt, állítását nem fogadták el. A Vajdahunyad utcai csoport tagjaként járőrszolgálatot látott el, egy alkalommal két ÁVH-s hadnagyot kísért be a bázisra. A szovjet beavatkozást követően részt vett a fegyveres ellenállásban: november 4-én és 5-én golyószóróval próbálta megakadályozni az Üllői úton a szovjet egységek átvonulását. Miután egyértelművé vált, hogy az ellenállás hiábavaló, november 6-án visszatért a családjához Monorra, a forradalom leverése után pedig újra munkába állt.

1957. július 18-án letartóztatták. A Wittner Mária és társai elleni megtorló per tárgyalásán az ügyész rá és három társára is a legsúlyosabb büntetést kérte. A vádban a kádári megtorlás propaganda fordulatai köszönnek vissza: „a vádlottak közül egyetlenegy sincs olyan, aki a felszabadulás után a népi demokráciától támogatást ne kapott volna. A vádlottak támogatást nyújtottak azoknak a huligán elemeknek, akik a burzsoá restaurációját akarták elősegíteni, és a hazánkban országunk segítségére siető szovjet katonák legyilkolásában tevékenyen részt vettek.” Az első fokon eljáró Fővárosi Bíróság Tutsek Gusztáv vezette népbírósági tanácsa a fegyveres harcokban való részvételért, amit többrendbeli gyilkossági kísérletnek minősítettek, a Köztársaság téri pártház ostromában való részvétel, valamint a demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalomban való részvétel miatt 1958. július 23-án halálbüntetéssel sújtotta. Az ítéletet a másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság Borbély János vezette népbírósági tanácsa 1959. február 24-én jogerőre emelte, s Tóth Józsefet két nappal később kivégezték.

Forrás, felhasznált szakirodalom:

Wittner Mária és társai. BFL XXV. 4. a 8046/58

1956 Kézikönyve III. Megtorlás és emlékezés. A kézikönyv főszerkesztője Hegedűs B. András, a kötetet szerkesztette Kende Péter. 1956-os Intézet. Budapest, 1996.

Szilánkok és legendák. '56 Monor. Monor Város Önkormányzata. Monor, 2016.

Eörsi László: 1956 mártírjai. 225 kivégzett felkelő. Budapest a forradalom napjaiban. Szentpétery Tibor fotóival. Rubicon-Ház, Budapest, 2006.

Eörsi László: A Vajdahunyad utcai felkelők. In.: Évkönyv VIII. 2000, Magyarország a jelenkorban. Szerk. Kőrösi Zsuzsanna, Standeisky Éva, Rainer M. János. 1956-os Intézet. Budapest, 2000.

Eörsi László: Corvinisták. A VIII. kerület fegyveres csoportjai. 1956-os Intézet. Budapest, 2001.

Eörsi László: Köztársaság tér 1956. 1956-os Intézet. Budapest, 2006.

Tutsek Gusztáv pályája

Borbély János pályája

 Idézetek

Nem találtunk további idézetet...

A Népszabadság hírei a kivégzése napján

1959.02.26., csütörtök

A tűz csiholója

(...) Ahol érvényesül a párt befolyása, vezető szerepe, eloszlanak a téveszmék, vereséget szenved, ami visszahúz, ami reakció, ami maradiság. (...) most már oly nagy a fény, melyet a XXI. kongresszus áraszt, hogy megvilágítja a kommunizmus közeli fényes hegy ormait.

Ami odaát fáj

(...) A párt és a kormány vezetői két év munkájával, emberséges, megfontolt politizálásával bizonyították, hogy méltók arra a bizalomra, ami az ország népében irántuk kibontakozott. (...)

(Megjegyzés: A szerző Kovács Béla, a Független Kisgazdapárt egykori főtitkárának a Magyar Nemzetben, február 20-án megjelent Épülő szocializmus című cikkéből idézi e sorokat.)