Magyarországon a képalkotó diagnosztikai kapacitás heti óraszáma 60 ezer óra körül mozog. A vizsgálatok kétharmada közfinanszírozott, a többit a betegek fizetik. Az Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK) koordinálásával készített jelentés szerint, amelyet a Világgazdaság ismertet, a képalkotó óraszámok többségét az ultrahang adja (41 százalék), ezt követi a röntgendiagnosztika (36 százalék), majd a komputertomográfia (11 százalék), a mágnesesrezonancia-vizsgálat (7 százalék) és a nukleáris medicina (5 százalék). A lap úgy tudja,
egy hasi CT-re vagy MRI-re most körülbelül hat hetet kell várni
a budapesti Bajcsy-Zsilinszky Kórházban.
Németh László, az ÁEEK főigazgatója komoly eredménynek tartja, hogy csökkent azon betegek száma, akik valamilyen daganatos betegségben halnak meg hazánkban. A rákbetegek halálozási statisztikájának javulása annak is köszönhető, hogy 2015 nyarán bevezették azt a protokollt az onkológiai ellátásban, hogy daganatos kórkép gyanúja esetén a beutaló kiállításától számított 14 napon belül a szolgáltató köteles elvégezni a beteg CT- vagy MRI-vizsgálatát.
A jelentés szerint – a visegrádi országokat összevetve – a magyarországi diagnosztikai vizsgálatok többsége kevés intézményben és alacsony gépszám mellett, központosítva működik.
Míg Magyarországon egymillió lakosra 11 CT- és MRI-készülék jut, addig Lengyelországban 23 gép.
A CT-vizsgálatok száma Szlovákiában a legmagasabb, ott 122 vizsgálat jut ezer lakosra, míg hazánkban 92. A hazai alacsony gépszámot jelentős mértékben kompenzálja a magas kihasználtság.
Az egymillió lakosra jutó CT- és MRI-berendezések számában jelentős változások mentek végbe a V4-országokban 2003 és 2013 között. Összességében minden országban nőtt a CT–MRI-géppark, de Magyarországon a legkisebb mértékben. A lengyelek például tizenegy év alatt megháromszorozták gépeik számát.