Az evangélikus püspök arról beszélt: a jászolban felsíró isteni gyermek minden ember után sír, Isten ugyanis vágyódik az ember után. Ugyanakkor a betlehemi csoda nemcsak az Isten ember utáni vágyódását hirdeti, hanem az ember olthatatlan istenéhségét is kész és képes csillapítani.
Gáncs Péter rámutatott: a Betlehem szó jelentése a "kenyér háza", és ez a név egyben jel, üzenet is. A betlehemi kenyér évszázadok óta elég emberek millióinak, táplál mindenkit, aki a pásztorok nyomán eltalál Betlehembe.
Felhívta a figyelmet arra, hogy 2016-ban sincs új, 21. századi módszer megtalálni az "élet kenyerét", de a napkeleti bölcsek és a pásztorok útja "ma is egészen jól járható", csak el kell indulni rajta. A tudós bölcsek és az egyszerű, tanulatlan pásztorok egyformán Isten szavára figyelve, neki engedelmeskedve jutottak el a jászolig.
Gáncs Péter szólt arról is, hogy a "véres merényletekkel beárnyékolt múló esztendő" talán legsürgetőbb kérdése Európában és szerte a világon a szabadság és a biztonság egymásnak feszülése, a kérdés, hogy hol a határa az ember szabadságának.
A francia egzisztencialista gondolkodó, Jean-Paul Sartre szerint az ember "szabadságra van ítélve". Kérdés, hogyan lehet ebből az ítéletből kegyelem, a kárhozatból ajándék.
"Meggyőződésem, hogy az igazi szabadság elválaszthatatlan a Betlehemben született szabadító személyétől, attól a Jézustól, aki szabadon vállalta értünk a halált" - fogalmazott.
Hozzátette: nem ünneprontás karácsonykor szólni arról is, amiért a betlehemi gyermek a világra született. De nemcsak "a jászol mögött fölsejlő" keresztről kell beszélni, hanem a föltámadás dicsőségéről, a "föltámadott úr fényéről is".
Végül azt kívánta, hogy a "karácsonykor Betlehemben megszületett megtartó és szabadító Isten tegyen minket szabaddá egymás elfogadására, befogadására, szeretetére és szolgálatára".