Új műsor indult reggelenként az InfoRádióban. A három-négyperces összeállításokban minden hétköznap egy-egy '56 után-miatt halálraítélt forradalmár alakját mutatjuk be. Összesen 56 portré készül a Nemzeti Emlékezet Bizottságával együttműködésben.

Maléter Pál

Portré

„Értsd meg, hogy most nem számít sem feleség, sem család, nekem el kell, ki kell oda mennem még az életem árán is, mert egy ország várja a segítséget.” Gyenes Judith szerint ezekkel a szavakkal búcsúzott tőle férje, Maléter Pál honvédelmi miniszter 1956. november 3-án, mielőtt Tökölre indult volna a szovjet csapatkivonás módozatairól tárgyalni. A szovjet támaszponton azonban tárgyalás helyett egészen más várta a magyar küldöttséget: letartóztatás. Maléter Pált az orosz állambiztonsági szervezet, a KGB 1957 januárjában adta át a magyar Belügyminisztérium illetékes szerveinek. A kádári hatalmi gépezet kezdetben egy Maléter Pál és társai elleni perre készült, hogy bizonyítsa: az „ellenforradalom” egyik vezéralakja a „fegyveres banditákkal” szövetkezve kikényszerítette, hogy Kádár János elfogadja követeléseiket, és ezzel elősegítette a kormány jobbra tolódását. Ezt a pert végül nem rendezték meg. A nemesi származású, volt ludovikás tiszt Maléter személye – aki a Forradalmi Honvédelmi Bizottmány megválasztott tagja volt – alkalmasabbnak tűnt arra, hogy a forradalom reprezentatív perének szánt Nagy Imre és társai elleni eljárásban a fegyveres erőket képviselje.

Maléter Pál Eperjesen született 1917-ben. Értelmiségi pályára készült, az orvosi egyetemet azonban abbahagyta. Budapestre költözött, 1940-ben vették fel a Ludovika Akadémiára. 1944-ben a szovjet fronton fogságba esett, majd jelentkezett a németek elleni harcra, egységét Erdélyben vetették be. A háború után az Ideiglenes Nemzeti Kormány védelmét ellátó zászlóalj parancsnoka lett. A forradalom kitörésekor ezredesi rangban szolgált a Katonai Műszaki Kisegítő Alakulatok parancsnokaként.

1956. október 24-én főügyeleti szolgálatban volt a Honvédelmi Minisztériumban. Másnap Tóth Lajos vezérkari főnök parancsára a Kilián laktanya megsegítésére indult, miután a Honvédelmi Minisztérium arról értesült, hogy civil csoportok fegyvereket hordanak ki a laktanyából, és az épületből is lövik a Nagykörúton járőröző szovjet harckocsikat. Kiérve oda, tűzszünetet kötött a civilekkel, majd ellenőrzése alá vonta a laktanyát. A kormány által elrendelt tűzszünet után beszüntette a harcot. Részt vett a fegyverletételi tárgyalásokon a Corvin közben, a Nemzetőrség megszervezését előkészítő tárgyalásokon, valamint a munkástanácsok küldötteivel való megbeszéléseken a Parlamentben. November 2-án az Elnöki Tanács vezérőrnaggyá léptette elő, és kinevezte honvédelmi miniszternek. Ilyen minőségében vezette a Malinyin hadseregtábornokkal való tárgyalásokat a szovjet csapatok kivonásáról. A magyar kormány hivatalos álláspontjaként ragaszkodott a teljes függetlenséghez és a semlegességhez.

A Nagy Imre és társai elleni per ötödrendű vádlottjaként állt a Vida Ferenc vezette Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa elé, szervezkedés vezetése, zendülés és hűtlenség vádjával. A Legfőbb Ügyészség vádirata szerint, az „esküjét megszegve” az ellenforradalom mellé állt, kapcsolatot tartott a Corvin közi parancsnoksággal, irányította a corvinisták fegyveres harcait, és október 29-én megakadályozta a feltétel nélküli fegyverletételüket. A szovjetek ellen harcoló katonai diktatúra előkészítésével vádolták, valamint azzal, hogy titkos katonai adatokat szolgáltatott ki az angol katonai attasénak, és a szovjet csapatkivonási tárgyalások után nyugati újságíróknak akart információt átadni. A vád szerint személyesen dicsérte meg azokat, akik a Köztársaság téri pártház ostromában részt vettek, sőt, fogva tartott egy gyanúsnak tartott férfit, nehogy az elárulja „aljas tervüket (a Pártház ostromát)”. A per egyik népbírája nem mellesleg a Köztársaság téri események egyik áldozata volt. A bíróság Maléter Pált 1958. június 15-én – a fellebbezés lehetősége nélkül – halálra ítélte. Mellékbüntetésként lefokozta, rend- és díszjelei elvette, és teljes vagyonelkobzást rendelt el. Az ítéletet másnap végrehajtották. Nagy Imre és mártírtársai holttestét – tartva attól, hogy sírjuk a köztemetőben emlékhellyé válhat – a Kozma utcai börtön udvarán helyezték el, majd 1961 februárjában szállították át a 301-es parcellába, ahol Maléter Pált vádlott-társával, Gimes Miklóssal együtt a 8-as sírhelybe temették el – Naszladi Péter fedőnéven. 1989. június 9-én a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa a Nagy Imre és társai ügy ítéleteit hatályon kívül helyezte, és az elítélteket felmentette. Maléter Pálról megállapították, hogy „mindvégig a kormány által képviselt politika szellemében cselekedett”. Az 1989. június 16-i újratemetés után a Magyar Honvédség hősi halottjának nyilvánította.