Teljesen kiveszni látszik a közösségi szolidaritás a magyar társadalomból - mondta Herczog Mária szociológus, az ENSZ gyermekjogi bizottságának tagja.

"A közösség nem hogy nem szolidáris, hanem kifejezetten ellenséges az elesettekkel, a különösen kiszolgáltatottakkal és nagyon nehéz volna ma nem felhozni ezt az ózdi vízelzárási történetet" - mondta.

A szociológus úgy látta, hogy az Ózdon történtek pontosan mutatják, hogy hogyan nem szabad viselkedni egy közösség életében.

"Az a kérdés, hogy hogy lehet megoldani azt, hogy ebben a melegben azok, akiknek nyilvánvalóan nincs vízvezetékük és nem fognak tudni fizetni a vízért, vízhez jussanak. És nem kétértelmű üzeneteket küldeni arról, hogy lopják valakik a vizet, akik nyilván nem ők, mert nekik sem autójuk, sem kertjük, amit öntözzenek. Nem indul el egy olyan nagyon erős jelzés, hogy ezt a helyi önkormányzatnak meg kell oldani. Márpedig ennek egyszerű megoldásai vannak, ugye?" - fűzte hozzá.

Herczog Mária szerint kimehettek volna lajtos kocsival vizet osztani és ahogy a városháza előtt, úgy a szegénytelepen is locsolhattak volna, vagy akár elvihették volna a gyerekeket valahová napközben hűsölni.

"De a közvélemény - meggyőződésem - egy része, nem is érti pontosan, hogy mi történik és sajnálatos módon támogatná ezeket a megszorításokat."

A szociológus saját tapasztalataira alapozta szavait.

"Nyilvánvalóan, hogyha most megkérdeznénk az átlagembert, akkor azt mondaná, hogy én is fizetek a vízért, mi az, hogy ő ingyen kapja a vizet. Arra a felvetésre, hogy esélye sincs kifizetni a vizet, arra az a válasz, hogy dolgozzon. De aki tudja, hogy mondjuk Ózd és környéke hogyan néz ki, az pontosan tudja, hogy ott még magasan kvalifikált ember sem nagyon fog tudni munkát találni, ráadásul a legszegényebbeknek esélyük sincs az elköltözésre."

Herczog Mária hangsúlyozta, hogy ma Magyarországon tízezrek élnek nagyon súlyos nélkülözésben úgy, hogy egyébként a probléma megoldható lenne.