Olvastuk egy 2019-es cikkét amit az első Trump-ajánlat után írt, és megemlítette a bonyolult háromoldalú kapcsolatokat Dánia, Grönland és az Egyesült Államok között. Azt írta, hogy Donald Trump akkori ajánlata a sziget megvásárlására nem valószínű, hogy sikerrel járna. Mi változott 2019 óta?

Szerintem az alapvető tények nagy része ugyanaz. Ez alapvetően még mindig egy olyan kérdés, hogy maguk a grönlandiak döntik el, hogy megváltoztatják-e a jelenlegi helyzetet vagy sem. Ez pedig azt jelenti, hogy ha az USA vagy Donald Trump meg akarja változtatni a status quo-t, akkor jobb alkut kell ajánlania Grönlandnak, mint amilyenje a jelenleg van. Ez pedig lényegében azt jelenti, hogy Dániától átveszik a grönlandi társadalom gazdasági és adminisztratív támogatásának terhét, aminek az ára valahol 700-750 millió dollár és 1 milliárd dollár között van évente. Ez az egyik legfontosabb dolog. Ez az ár, de az USA már a jelenlegi megállapodás alapján is megkapja kulcsfontosságú érdekeltségeit Grönlandon.

Az Egyesült Államok három dolgot akar tenni a dán autonóm területen.

Hozzá akar férni a sziget katonai földrajzához. És itt a legfontosabb eszköz a Pittufik űrbázis, amit korábban Thule bázisnak neveztek Észak-Grönlandon. Ez a ballisztikus rakéták korai előrejelző állomása. Másodszor, az USA talán hozzáférést szeretne kapni a grönlandi ásványkincsekhez. Különösen a ritkaföldfémekhez, amelyek olyan ásványok, amelyeket elektromos autókban, mikrochipekben, vadászrepülőgépekben és hasonlókban használnak. Végül pedig az USA meg akarja akadályozni, hogy Kína jelentős mértékben megvethesse a lábát. A legfontosabb dolog az, hogy az USA már most is rendelkezik katonai hozzáféréssel Grönlandhoz. Ha a jelenleginél nagyobb katonai hozzáférést akarnak, Dánia és Grönland nagyon-nagyon nyitott a további tárgyalásokra, és nem fog nekik olyan sokba kerülni a fokozott hozzáférés megszerzése, ez lenne a jóslatom. Továbbá, az amerikai vállalatoknak már megvan a lehetőségük arra, hogy bányásszák az ásványkincseket Grönlandon. A sziget nagyon nyitott az amerikai befektetési lehetőségekre. Végül, Kína az elmúlt hat évben nem mutatott érdeklődést Grönland iránt.

Most úgy tűnik, Kína inkább arra összpontosít, hogy az orosz sarkvidéki területeket célozza meg, és a jelek szerint elfordult Grönlandtól.

Ebben az értelemben az USA jelenleg a legjobbat kapja. Megfelel a biztonsági érdekeinek a grönlandi alku, de nem kell fizetnie a számlát. Ha az USA változtatni akar ezen a tényen... hát, nem igazán látom, hogy mit nyernének geopolitikai szempontból, de a számlát hirtelen megkapnák. És szerintem ez egy rossz üzlet. Ez egy rossz üzlet volt 2019-ben, és rossz üzlet most is. És azt hiszem, hogy Donald Trump nem szereti a rossz üzleteket. Azt hiszem, amikor ez a felismerés beüt, megint el fog zárkózni ettől a kezdeményezéstől. És nagyon szkeptikus lennék azzal kapcsolatban is, hogy a grönlandi kormány valóban érdekelt lenne abban, hogy Dániát az Egyesült Államokra cserélje le.

Ez egy érdekes új szempont. Mégis, miért mondta, amit mondott Donald Trump? Ha nem akar rossz üzletet, akkor miért mondta ezt most?

Nehéz kibogozni a motivációit, de sok oka lehet. Ez az egész területszerzési ötlet jól beleillik az ő narratívájába, hogy Amerikát újra naggyá tegye. Úgy értem, szó szerint újra nagyobbá teszi Amerikát azáltal, hogy növeli a fizikai területét, nem? És ez is része a nemzetközi politikához való hozzáállásának, ahol szeret konfrontálni emberekkel, hogy demonstrálja az erejét, ami fontos lehet a hazai közönségnek. Így meg tudja mutatni a választóknak az USA-ban: „Figyeljetek, én értetek harcolok és eredményeket szállítok”. És szerintem nagyon érdekes, hogy folyamatosan homályosan beszél Grönlandról, ami azt jelentheti, hogy ha valamilyen politikai engedményt tesz Dánia vagy Grönland, akkor győzelmet könyvelhet el és továbbléphet. Ezzel kielégítené a hazai közönségét. Szóval, úgy gondolom, hogy ezek lennének a magyarázatok. Ennek valójában nem sok köze van a geopolitikához, hanem valójában Donald Trumphoz mint személyhez, az ideológiájához, és ahhoz az érdekéhez van köze, hogy erőt demonstráljon az amerikai közönségnek.

Ön szerint mi a domináns vélemény Dániában? Hallottam tegnap a BBC rádióban a volt miniszterelnöküket, Helen Torning Schmidtet, aki leginkább a Facebookról beszélt, mert ő vezeti az úgynevezett Felügyeleti Testületet, amely tanácsokat ad a Facebooknak. De megkérdezték őt a Trump-kommentárokról is.

Meglepően nem volt konfrontatív. Azt mondta, hogy ez Grönland népén múlik, és nem utasította el határozottan az ötletet, hogy egy országot arra kényszerítsenek, hogy feladja alkotmányos jogát egy területre. Szóval mi a domináns vélemény Dániában? Az uralkodó vélemény Dániában, szélesebb értelemben véve, azt hiszem, a megdöbbenés és a meglepetés keveréke. Azt hiszem, különösen Donald Trump megjegyzései miatt, miszerint az USA nem zárja ki a katonai erő alkalmazását az egyik legközelebbi szövetségese ellen. Azt hiszem, ez hatalmas károkat okozott az Egyesült Államok dániai megítélésének, és máris felhasználták olyan politikusok, akik szkeptikusabbak a Dánia és az USA közötti szoros kapcsolatot illetően, hogy azt mondják: „látjátok?, mi megmondtuk! Nem bízhattok az amerikaiakban”.

Ha megnézzük, hogy mit tett a dán kormány, szerintem nagyon ügyesen játszanak.

2019-ben, amikor Donald Trump megpróbálta megvenni Grönlandot, a dán miniszterelnök először azzal állt ki, hogy az egész kérdés abszurd, és kihívta Trumpot, hogy nyilvánosan vitázzon vele, ami olyan konfrontációhoz vezetett, amelyet a dán kormány valójában nem igazán akart. Ezúttal a dánok sokkal visszafogottabbak. Ragaszkodnak ahhoz, hogy ez alapvetően egy olyan kérdés, amely a grönlandiakra tartozik. Ezzel a felelősséget Koppenhágából Grönlandra helyezték át. Ragaszkodnak ahhoz, hogy Dánia alapvetően szoros kapcsolatot akar az USA-val. Megpróbálják elkerülni, hogy közvetlenül kommentálják a kérdést. Kerülték, hogy Donald Trumpról mint személyről beszéljenek. És azt hiszem, megpróbálták meglovagolni az „ellenőrzés” szó kétértelműségét is. Az „ellenőrzés” sok mindent jelenthet. Először is, jelentheti azt, hogy az USA talán politikailag irányítani akarja Grönlandot, meg akarja szerezni Grönlandot, szorosabb kapcsolatot akar Grönlanddal, mint amilyen jelenleg van. De az ellenőrzés jelentheti például a katonai jelenlétet is. És a dán kormány alapvetően ezt hangsúlyozza. Közvetlenül karácsony előtt, miután Donald Trump megtette első nyilatkozatait Grönlandról, bejelentették, hogy növelni fogják a dán katonai kiadásokat az Északi-sarkvidéken, ezzel is jelezve, hogy „figyeljenek, az ellenőrzést, amit akarnak, már meg tudjuk adni”.

És ez egy olyan dolog, amit Trump felhasználhat, hogy egy bizonyos ponton diplomáciai győzelmet arasson.

„Nézzék, rávettem őket, hogy beruházzanak az Északi-sarkvidék védelmébe. Nézzék, mit értem el!” Szerintem ez egy nagyon okos módja annak, hogy elkerüljék a konfrontációt és fenntartsák a jó kapcsolatot az Egyesült Államokkal, mert alapvetően szörnyű helyzetben vannak. Miért? Mert az egyik legfontosabb szövetségesük alapvetően túllépi azokat az alapelveket, amelyek évtizedek óta meghatározzák a kapcsolatukat, de a dán kormány ugyanakkor nagyon szeretné fenntartani ezt a jó kapcsolatot, így nem tudnak tiltakozni, mint ahogyan azt általában tennék, hanem nagyon higgadtan és visszafogottan kell reagálniuk.

Nehéz lehet Dániában ülni és ezt hallani, amikor Dániának az a hírneve, hogy nagyon hűséges és szoros szövetségese az USA-nak a NATO-ban. De vajon Dánia a védelmi kiadásai miatt került Trump célkeresztjébe? 2019-es cikkében azt írta, hogy a hidegháború idején Dánia Grönlandot használta ütőkártyaként, hogy valamiféle elnéző bánásmódban részesüljön, amiért nem vette ki annyira a részét a védelemből. Változott ez azóta?

Trump piszkálja Dániát a katonai kiadásokkal kapcsolatban. 2019-ben Dánia azt mondta, hogy növelni akarja katonai kiadásainak egy részét az Északi-sarkvidéken és az Atlanti-óceán északi részén, és a tervek szerint néhány bejelentett kezdeményezés az elkövetkező években megvalósul. Viszont nagyon, nagyon lassan haladtak. Ebben az értelemben tehát úgy gondolom, hogy valaki Washingtonban ül és erősebb szövetségesi képességeket szeretne a déli sarkvidéki Grönland területén, akkor megnézhetné, hogy Dánia mivel járul hozzá, és azt mondhatná, hogy ez nem olyan sok. Talán sokkal többet kellene befektetni az ottani képességekbe. De ez még mindig nem világos. Pontosan az, hogy mi az amerikai álláspont ezekben a kérdésekben. Ez visszavezet az ellenőrzés kérdéséhez. Tehát mit akar Donald Trump valójában ebben az egészben? Elkötelezettséget. Nagyon homályosan fogalmazott arról, hogy mi a tényleges végső célja, és ezt nagyon-nagyon nehéz kezelni, ha olyan partner vagy, amelyik valójában talán ki akarja elégíteni az amerikai kívánságokat, mert ha nem tudod, hogy mik ezek a kívánságok, akkor csak találgathatsz. Talán könnyebb lenne, ha valaki ténylegesen elmondaná, hogy mit akar az USA.

Milyen történelmi okai vannak annak, hogy Grönland és a grönlandiak függetlenségre törekedtek?

Nuuk részéről (Grönland fővársosa) van elégedetlenség és alapvetően a grönlandi lakosság és elit túlnyomó többségének a függetlenség a végső célja. Ez részben azért van, ahogy ön is mondja, mert a korábbi évtizedekre visszamenőleg számos botrány történt, amikor Grönlanddal rosszul bánt Dánia és az Egyesült Államok. Az egyik botrány, amely mostanában nagy teret kap, az a dán orvosok ügye, akik a 20. század második felében grönlandi nőknek adtak fogamzásgátlót anélkül, hogy tudtak volna róla. Így ezeknek a nőknek nem lehetett gyerekük, vagy nem lett gyerekük, és nem tudták, hogy miért.

Ez példa egy szörnyű botrányra, ami megmérgezi a Nuuk és Koppenhága közötti kapcsolatot.

Természetesen Grönlandon ezek után néhányan azt mondják, hogy miért osztozunk egy politikai közösségen ezekkel az emberekkel? Bízhatunk-e Dániában, hogy mindent tisztességesen csinál, és olyan dolgokat tesz, amelyek Grönlandnak is előnyére válnak? Vagy megint csak becsapnak minket? Szóval botrányok sokasága bukkan fel folyamatosan, és mérgezi a Koppenhága és Nuuk közötti kapcsolatot. És eddig a dánok tényleg nehezen tudtak olyan lehetőséget megfogalmazni, amelyet Grönland kielégítőnek ítélt.

Mit olvassunk ki a Nuukból érkező képekből, amikor Donald Trump Junior odalátogatott, bement egy étterembe, és néhány MAGA-sapkás helyi ember vette körül? Ő felhívta az apját és kihangosítóra tette, az emberek megéljenezték...

Nem tudom, hogy az a konkrét esemény mennyire volt előre megrendezett, hogy ezek az emberek valóban a valódi belső érzéseiket mutatták-e ki, vagy pedig kapták ezeket a sapkákat, és alapvetően felbérelték őket. Ezt így nem tudom megítélni, de tény: van egy mozgalom a grönlandi társadalmon belül, amely szorosabb együttműködést akar az Egyesült Államokkal, és talán még Dániát is felváltja egy szoros kapcsolat az USA-val. Ez egy olyan mozgalom, amely jelenleg valószínűleg kisebbségben van Grönlandon, de azt mondanám, hogy egy jelentős kisebbség. Azt a véleményt vallja és úgy tekint ezekre az eseményekre, mint annak megerősítésére, hogy az USA is együtt akar működni Grönlanddal, és ezt a lehetőséget Grönlandnak meg kell ragadnia, amíg létezik.

(Alább a Jon Rahbek-Clemmensennel, a Dán Királyi Védelmi Akadémia sarkvidéki kérdésekkel foglalkozó segédprofesszorával készített interjú rövid, szerkesztett változata hallgatható meg.)