A közelmúltbeli közép-európai áradások tükrében furcsának tűnhet a Meteorológiai Világszervezet (WMO, az ENSZ egyik intézménye) friss jelentése, amely szerint a klímaváltozás miatt évtizedek óta nem látott ütemben csökkent a világ folyóinak vízszintje.

Az elmúlt öt évben az átlagnál alacsonyabb volt a vízszint világszerte, ami azzal járt, hogy kevés víz maradt a tározókban. Ez volt a gond Nagy-Britanniában is, ahol viszont azzal vádolták meg a vízműcégeket, hogy nem fektettek be eleget a kapacitás növelésébe. És ez volt a gond Új-Zélandon is, amely jelentős vízienergia-termelő – már amikor van elég víz.

2023-ban a globális vízgyűjtő területek több mint felén abnormális helyzet alakult ki, hasonlóan 2022-höz és 2021-hez.

A jelentés szerint súlyos aszállyal és a folyók alacsony vízhozamával küzdenek Észak-, Közép- és Dél-Amerika nagy területei. Köztük van az Amazonas és a Mississippi folyó, amelyeken a vízszint rekordalacsony volt. A Föld másik oldalán, Ázsiában a Gangesz, a Brahmaputra és a Mekong szinte egész vízgyűjtő területén a normálisnál alacsonyabb volt a vízállás – áll a The Guardian című lapnak a jelentést ismertető cikkében.

A szélsőséges viszonyokat a szerzők szerint az „időjárási mintaváltás” is elősegítette. A tavalyi év közepén a La Nina jelenségről az El Ninóra váltott az időjárás. Ezek természetes időjárási minták. Az El Nino a Csendes-óceán keleti és középső, egyenlítői részén időszakosan kialakuló, átlagon felüli tengerfelszíni hőmérséklettel jár, a La Nina viszont az ezeken a területeken tapasztalható időszakos lehűléssel. Egyes kutatók szerint az éghajlatváltozás súlyosbítja ezeknek az időjárási jelenségeknek a hatásait és nehezebbé teszi az előrejelzésüket.

Az árvízzel sújtott területek közé tartozott Afrika keleti partvidéke, Új-Zéland északi szigete és a Fülöp-szigetek. Írországban, Finnországban és Svédországban a szokásosnál nagyobb mennyiségű víz zúdult le a folyókon. Ez volt a helyzet Nagy-Britanniában is, még néhány hete is.

„A víz az éghajlatváltozás lakmuszpapírja” – mondta Celeste Saulo, a WMO főtitkára. „Vészjelzéseket kapunk az egyre szélsőségesebb esőzések, áradások és aszályok formájában. A jég és a gleccserek olvadása sok millió ember hosszú távú vízellátását fenyegeti. A melegebb légkörben több a nedvesség, ami kedvez a heves esőzéseknek. A gyorsabb párolgás és a talaj kiszáradása súlyosbítja az aszályokat” – tette hozzá. Ezek a szélsőséges vízviszonyok veszélyeztetik a vízellátást.

Az ENSZ Vízügyi Szervezete szerint jelenleg 3,6 milliárd ember évente egy hónapon át nem jut a kellő mértékben vízhez. A szám 2050-re várhatóan több mint 5 milliárdra nő.

A gleccserek az olvadás miatt tavaly több mint 600 gigatonnányi vízet veszítettek, ami a WMO 2022 szeptemberétől 2023 augusztusáig tartó időszakra vonatkozó előzetes adatai szerint a legmagasabb érték az 50 éve tartó megfigyelések során.

Észak-Amerika nyugati részén és az európai Alpokban is rendkívüli módon olvadt a hótakaró. A svájci Alpok hósapkái az elmúlt két évben a térfogatuk mintegy 10 százalékát veszítették el.

„Túl keveset tudunk a világ édesvízkészleteinek valódi állapotáról. Amit nem mérünk, azt nem tudjuk igazgatni. Ez a jelentés hozzá kíván járulni a jobb nyomon követéshez, az adatok megosztásához, a határokon átnyúló együttműködéshez és az értékelésekhez” – mondta a WMO vezetője, aki szerint erre sürgősen szükség van.