Recesszióra és 10,25 százalékos inflációra számít a Bank of England az év végére (ami a korábbi jóslat közel duplája). Ennek nyomán olyat lépett aminek nem örülnek a nem fix kamatozású jelzáloghiteleket kiváltó ingatlantulajdonosok: kamatlábat emelt.
Az immár 1 százalékos negyed százalékkal emelt irányadó kamat sok helyen irigylésreméltónak tűnhet, de a briteknél 2009 előtt volt legutóbb ilyen szinten.
A lépés nyomán
két éve nem látott szintre esett az angol font árfolyama is.
Brit előrejelzések szerint a brutálisan emelkedő energiaárak tornásszák fel az inflációt, miközben ugyanilyen drámai mértékben esik a háztartások bevétele. A Bank of England döntéshozó monetáris tanácsa elismerte, hogy a kamatlábemelés nem könnyíti meg a brit családok életét és azt állította:
„nem tudja megakadályozni”, hogy ne éljenek rosszabbul, mint korábban.
Viszont az a feladata, hogy középtávon a 2 százalékos célértékre szorítsa le az inflációt. A drágulás az briteknél az idén elérte a 7 százalékot.
Andrew Bailey, a Bank of England vezetője szerint „nagyon hirtelen lassulás” várható a gazdasági növekedésben és átérzi, hogy a magasabb energiaárak és hitelköltségek fájdalmat okoznak majd.
A rossz hírek áradatában a Bank azt is közölte: nemcsak a háztartások bevételei, de
az adózás után bérek is zuhanni fognak
– ezt a két mutatót használják arra, hogy mérjék, hogyan hat a gazdaság alakulása a családok pénzügyi helyzetére. Emellett a Bank 1,25 százalékról 0,25 százalékra mérsékelte a jövő évre prognosztizált GDP-növekedés arányát és a munkanélküliség megugrását is jósolta.
Elemzők főként nem az ukrajnai háborút emlegették az okok között, amelyek között viszont előkerült az unióból való kilépés.
„A brexit és a pandémia kombinációja megváltoztatta a brit gazdaság alapjait – különösen abban, hogy képessé tette arra, hogy elhúzódó inflációt kreáljon.
A központi banknak folytatnia kell majd kamatemelési politikáját, hogy leszorítsa az inflációt. Érthető azonban, hogy ezt fokozatosan kívánja végrehajtani, ahogy a mai lépésből is látszik” – mondta az Financial Timesnak Karen Ward, a JP Morgan bank elemzője.
„Visszatértek a 70-s évek” – így kommentálta a baloldali Guardian című lap a kamatlábemelést –, bár a mostani 1 százalékhoz képest volt már jóval magasabb brit alapkamat, közel 8 százalék a 2000-es év kezdetén.
A lap inkább a gyorsan emelkedő árak és gyenge gazdasági növekedés kombinációjára utalt a történelmi analógiával... Bár azon lehet vitatkozni, hogy túlzó módon-e. 1973 után az Izrael és az arab államok között kirobbant Jom Kippur háború nyomán ugrott 25 százalékra a brit infláció. Most az ukrajnai háború „segít be” a drágulásba és a romló életszínvonalba – nem csak Nagy-Britanniában.
