Miután péntek délelőtt Miroslav Lajčák bejelentette, hogy mégsem távozik a szlovák külügyminisztérium éléről, a kormánykoalíciós partnerek elégedetten csettinthettek, az ellenzék viszont inkább összevonta szemöldökét.

Döntését indokolva Miroslav Lajčák elmondta, sokáig fontolgatta, van-e értelme továbbra is betöltenie tisztségét, mivel az utóbbi napokban a törvényhozásban is olyan hangokat lehetett hallani, amelyek az együttműködés helyett az elszigetelődést szorgalmazták, és megkérdőjelezték Szlovákia uniós- és a NATO-tagságát.

Úgy fogalmazott: döntését esélyként könyveli el munkája folytatására. Azon igyekszik, hogy Szlovákiára változatlanul modern európai országként, illetve megbízható partnerként és szövetségesként tekintsenek, amely a megoldáskeresésben, nem pedig a problémák gerjesztésében jeleskedik.

Miroslav Lajčák a külügyi tárca élén maradását attól tette függővé, hogy

• Szlovákia külpolitikai irányultsága továbbra is szigorúan a kormányprogramban foglaltakhoz igazodik,
• a koalíciós partnerek tiszteletben tartják a koalíciós szerződést, illetve
• az egyes tárcák és az azokkal járó felelősség elosztását.

„Elégedett vagyok Miroslav Lajčák döntésével, és örülök a további együttműködésnek” – áll Peter Pellegrini kormányfő nyilatkozatában. Bugár Béla, a Híd elnöke pozitív lépésről beszélt. Mint fogalmazott, Lajčák döntése folytonosságot jelent a szlovák külpolitikának, azaz senki sem vonhatja kétségbe az ország nyugatorientáltságát.

Ellenzéki kritikák

Az ellenzék ugyanakkor már kritikusabban értékelt. Képviselői szerint Lajčák felesleges társadalmi feszültséget gerjesztett. „Ha tisztességes ember lenne, tisztességesen benyújtotta lemondását, és lépéseit átgondolta, akkor szerintem tartania kellett volna magát elképzeléseihez. Ennek ellenére biztosan jobb külügyminiszter, mint amilyen Fico lenne” – vélekedett az SaS frakcióvezetője, Lucia Ďuriš Nicholsonová. Az OĽaNO frakcióvezetője, Veronika Remišová szintén a külügyminiszteri tisztséggel és a választópolgárokkal szembeni tiszteletlenségként értékeli, hogy Lajčák végül meggondolta magát. Szerinte elfogadhatatlan, hogy az alkotmányos alapelveket politikai hadviselésre használják fel.

Ezzel szemben Andrej Kiska köztársasági elnök megelégedettséggel vette tudomásul, hogy a külügyi tárca feje végül átértékelte lemondását.