Az elmúlt hetek koalíciós viszályai után a közvélemény szinte fellélegzett, amikor a három kormánypárt nevében a szociáldemokrata munkaügyi-, a kereszténydemokrata gazdasági és a keresztény-szociális belügyminiszter mosolyogva és csaknem egymás szavába vágva, ismertette a bevándorlási törvényjavaslatot.

A három miniszter a sajtóértekezleten egymást keresztnevén szólítva, elismeréssel méltatta a kiváló együttműködést, amely lehetővé tette, hogy végleg lezárják az immár sok évtizede folyó vitát Németország státusáról. A kereszténypártok ugyanis eddig következetesen azt állították, hogy Németország nem tekinthető bevándorlási célterületnek.

Az ipari vezetők azonban már jó ideje megkongatták a vészharangot az egyre égetőbb szakemberhiány miatt, ami már a konjunktúra fejlődésének elakadásával fenyeget. Amerikai mintára Angela Merkel elődje, a szociáldemokrata Gerhard Schröder kancellár is korlátozott számban informatikusok számára bevándorlási lehetőséget hirdetett, azonban a jelentkezők távolról sem tülekedtek a németországi állásokért, így a kísérlet dugába dőlt.

Néhány év óta azonban már nemcsak az informatikusok terén mutatkozik mind nagyobb hiány, hanem az ipar más szakembereket is lámpással keres, alighanem ezért ment bele a két kereszténypárt abba, hogy

tárják szélesre a kapukat az Európai Unión kívüli országokból érdeklődő jól képzett munkavállalók előtt.

A bevándorlási törvényjavaslattal egyidőben a kormánypártok megállapodtak abban is, hogy a jól beilleszkedett, szakképzett, avagy szakmát tanuló, de menedékjoggal még nem rendelkező migránsok számára is lehetővé teszik a munkavállalási és a tartózkodási engedély megszerzését, sőt,

azokat sem toloncolják ki, akik nem kaptak ugyan menedékjogot, de már több, mint fél éve állásban vannak és eltartják magukat, illetve a családjukat.

Számuk azonban elenyészően alacsony, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) felkérésére készült tanulmány szerint a három éve érkezett, több mint egy millió menekült közül alig több, mint 7 ezernek sikerült elhelyezkedni. Ennek okát a felmérés a képzettség vagy szakmai tapasztalat hiányára, valamint a gyenge német nyelvtudásra vezeti vissza.

A tanulmány elkészítői azonban utaltak arra is, hogy legalább egy jelentkezőt fel is vett azon cégek (zömében kis- és középvállalkozások) 70 százaléka, amelyek az elmúlt két év során elhelyezkedési lehetőséget kináltak a követelményeiknek megfelelő migránsoknak.

A felmérés csaknem két és félezer német cégtől kapott tájékoztatásra alapul, és kitűnik belőle az is, hogy

a válaszadók csaknem kétharmadánál már jártak munkakeresési célból menekültek, azonban a legtöbb esetben már a gyenge nyelvismeret meghiúsította az esetleges alkalmazást.

Tény az is, hogy legtöbb szakmai tapasztalattal az iráni és a szír menekültek rendelkeznek, azonban ez az arány sem éri el a 30 százalékot, így nem teljesen alaptalanul nyilatkozta az Ipari és Kereskedelmi Kamara egyik vezető munkatársa, hogy a nemrég érkezett migránsok tényleges munkába állása legalább 5 év komoly felkészítést vesz igénybe.