"Az ember nem adja oda olyannak a hitelkártyáját, akiről nem tudja, hogy mit csinál vele" - idézte a brit Daily Telegraph Andreas Dombretet, a német Bundesbank igazgatósági tagját. A bank vezetésének több tagja is értésre adta, hogy szorosabb politikai unió nélkül nem támogatja azt a tervet, amely szerint a tagállamok közösen garantálják az európai bankok betéteit, és közösen segítsenek a bajba jutottakon.

A németek ugyanis egyre inkább attól tartanak, hogy jobbára az ő pénzükből kell majd kimenteni a bajba jutott Spanyolországot és Olaszországot is. Angela Merkel kancellár pártja kongresszusán bírálta, hogy nem fedezték fel időben a spanyol bankok bajait. Elemzők és kommentátorok az Economisttól kezdve Soros Györgyig viszont azt ismételgetik, hogy a megoldás kulcsa Merkel kezében van, neki kell meggyőznie a németeket arról: jobb, ha áldoznak pénzükből az eurózóna megmentésére.

A részmegoldások nyomán, kedden a 10 éves lejáratú spanyol és olasz állampapírok hozamai rekordmagasságba ugrottak a spanyol bankok súlyos eladósodottsága miatt, annak ellenére, hogy az euróövezet tagjai a hétvégén megállapodtak, hogy masszív, 100 milliárd euró értékű kedvezményes kölcsönt adnak a szektornak.

A piaci bizalmatlanságot kifejezve a Fitch hitelminősítő az olyan nagynevű spanyol bankokat is leminősített, mint a Formula-1-es csapatokat szponzoráló Santander vagy a spanyol fociligát támogató BBVA.

Olaszországban Mario Monti miniszterelnök azt hangsúlyozta, hogy Rómának nem kell pénzügyi mentőcsomagért folyamodnia, a 10 éves lejáratú olasz állampapírok után fizetendő kamat viszont a már-már elviselhetetlennek számító, 6,3 százalékra ugrott.

Mindeközben a befektetők rövid lejáratú papírokban keresik a biztonságot. A kétéves lejáratú svájci államkötvény esetében például, gyakorlatilag fizetnek Svájcnak azért, hogy ott tarthassák a pénzüket.