Politikai iszlám Európában: ideológiák, hálózatok és biztonsági kihívások címmel tartott kedden konferenciát a Migrációkutató Intézet és a Mattias Corvinus Collegium. A szervezők szerint a politikai iszlám napjainkban Európa egyik sorsdöntő kihívásává vált. Jelenléte és térnyerése érdemben befolyásolja az integrációról, a közbiztonságról, a demokrácia működéséről és az európai életforma jövőjéről szóló közéleti vitákat. A vallási aktivizmus, a határokon átnyúló szervezeti hálózatok, valamint a külső – sok esetben állami – befolyás nemcsak a muszlim közösségek belső folyamataira hatnak, hanem a társadalmi kohéziót és a politikai stabilitást is próbára teszik.

A szervezők úgy vélik, az eszmei hátterek, a közösségi dinamika és a biztonsági kockázatok együttes vizsgálata átfogóbb képet adhat az Európát érő kihívásokról, és hozzájárulhat a hatékony, hosszú távon is fenntartható válaszok kidolgozásához.

A konferencián előadást tartott többek között Csicsmann László, Marsai Viktor és Sayfo Omar is, míg Páll Zoltán, a prágai Károly Egyetem Közel-Keleti Tanulmányok Tanszékének oktatója a szalafizmusról beszélt részletesen. A szalafizmus követői elutasítják a világi államot és a modernizációt. Ez a XVIII. század első felében, az Arab-félszigeten megjelenő vallási mozgalom az iszlám jogrend, a saría alapjaira építkezik. A Mohamed próféta utáni első három generáció, a szalaf hagyományaihoz való visszatérést tanította.

Páll Zoltán az InfoRádióban elmondta: előadása során elsősorban azt akarta megvilágítani, hogy miként változik meg a nézetviláguk azoknak az embereknek, akik szalafita befolyás alá kerülnek, amivel egyfajta ambiguitás (kétértelműség) jellemzi a továbbiakban az életüket, illetve a vallási meggyőződésüket. Amikor ugyanis bizonyos szalafisták élete úgy alakul, hogy például Európába költözhetnek,

elindul egyfajta távolodás ettől a szigorú életmódtól, amit a kutató szerint érdemes összevetni az európai fejleményekkel.

Az egyetemi tanár megjegyezte: a szalafita mozgalom az iszlám valláson belül egyfajta bizonyosságra és uniformitásra épül, ugyanakkor furcsa módon paradox hatást ér el, amikor olyan területen kezd el terjedni, amelyre a multikulturalizmus és a középosztályosodás jellemző.

Ennél az irányzatnál a társadalmi háttér esetében akkor lehetnek kockázatok, ha a mozgalom képviselői izolációt generálnak például a fiatalabb korosztályokban. Páll Zoltán kiemelte: a legtöbb európai fiatal, akik Szíriába költöztek vagy csatlakoztak az Iszlám Államhoz (ISIS), főleg szekuláris közegből jöttek, és nem volt rájuk hatással az európai szalafita mozgalom. A kutató szerint

a legnagyobb kockázatot esetükben az jelenti, hogy nem az adott európai nemzetállammal fognak azonosulni és nem integrálódnak, hanem a globális muszlim közösség alapelveit követik.

A szalafisták azt vallják magukról, hogy ők képviselik az eredeti, autentikus, tiszta iszlám vallást, amelyet Mohamed próféta hirdetett. Páll Zoltán hozzátette: erre a vallásra a több száz év során „rárakódott” többek között a görög filozófia, illetve egyéb, nem muszlim behatások által korrupció, amely a mostani nem szalafita irányzatokat eredményezte.

A szalafizmus képviselői rendszerint arra szólítják fel a muszlimokat, hogy térjenek vissza ehhez az irányzathoz. A kutató elmondta:

a szalafisták szerint a Koránt és a Mohamed próféta mondásait, illetve cselekedeteiről szóló narrációkat összegyűjtő Hadíszt filológiailag, literálisan kell értelmezni és olvasni, illetve kiragadva a kontextusból.

Páll Zoltán szerint a szalafisták úgy képzelik el az iszlámot „mint egyfajta használati utasítást, vagyis ők találnak egy-egy szöveget az élet minden területére”.

Ennek megfelelően írják elő a követőknek, hogyan kell öltözködni, táplálkozni, szakállat viselni, hogyan kell kommunikálni, hogyan kell beszélni egy nem muszlimmal, vagy egy muszlimmal, aki nem szalafita. „Tulajdonképpen a kontextusból kiragadott szent szövegek lefedik a szalafita emberek életét” – összegzett a prágai Károly Egyetem Közel-Keleti Tanulmányok Tanszékének oktatója.