Az Ausztrál Tudományos Akadémia (AAS) által csütörtökön közzétett jelentés különböző emissziós lehetőségek alapján vizsgálta a zátony lehetséges kilátásait.

A jelentés szerint 2050-re a világ legnagyobb korallzátonyának károsodása helyrehozhatatlan lehet, függetlenül attól, hogy a globális szén-dioxid-kibocsátás stabilizálódik-e.

A jelentés a szövetségi éghajlatváltozási, energiaügyi, környezeti és vízügyi minisztérium kérésére készült, ami megbízta az AAS-t, hogy szervezzen meg három szakértői kerekasztal-beszélgetést a zátonyra gyakorolt éghajlati hatásokról, az esetleges közbelépések lehetőségeiről, valamint a zátony jövőjéről.

A jelentéshez több mint 80 vezető szakértő járult hozzá.

„A jelentés arra emlékeztet bennünket, hogy ha ragaszkodunk ahhoz az úthoz, amin jelenleg járunk, pusztán azért, mert elindultunk rajta, az nem a legjobb megoldás a Nagy-korallzátony számára” – közölte Chennupati Jagadish, az AAS elnöke egy sajtóközleményben. A jelentés arra is rávilágít, hogy

középtávon van lehetőség a zátony állapotromlásának lassítására, ehhez azonban Ausztráliának haladéktalanul további lépéseket kell tennie.

A jelentés számos ajánlást tesz a zátony helyzetének javítására, beleértve a jelenlegi rendszer átfogó felülvizsgálatát, az őslakosok földgazdálkodással kapcsolatos ismereteinek további hasznosítását, valamint a zátonyról gyűjtött ökológiai adatok szabványosítását és központosítását.