Az alvási apnoéban szenvedő emberek légzése éjszakánként többször is leáll tíz másodpercre vagy akár annál hosszabban is. Ez a betegség kezeletlenül a demencia emelkedett kockázatával jár – írja a CNN.

A kutatást vezető Géraldine Rauchs hozzátette: most azt sikerült bebizonyítaniuk, hogy az agy egy olyan területére hathat az éjjeli légzéskimaradás, amely az Alzheimer-kórban érintett.

A középső halántéklebeny az agy olyan területe, amely alapvető fontosságú a memóriában, valamint a tények és események felidézésében. E terület mélyén található a hippokampusz, amely a tanulás, az emlékek kódolása és megszilárdítása, valamint a térbeli navigáció szempontjából kritikus fontosságú, komplex struktúra.

A tanulmány szerint azonban az agy térfogatának csökkenése csak akkor következett be, ha az illetőnél a béta-amiloid plakkok jelei is megjelentek, ami az Alzheimer-kór egyik jellegzetes jele.

"Azt találtuk, hogy az alvási apnoé súlyossága összefüggött a hippokampusz és a középső halántéklebeny különböző alrégióinak kisebb térfogatával. Azoknak az embereknek, akiknél nem találtunk amiloid plakkokat, nem volt alacsonyabb az agytérfogat, még akkor sem, ha súlyos alvási apnoéjuk volt" – fejtette ki Rauchs.

Az amiloid plakkok már a harmincas-negyvenes életévekben kialakulhatnak, akkor, amikor az érintetteknél nyoma sincs az Alzheimer tüneteinek.

Egy tavalyi kutatás szerint 70 éves kor fölötti, normál kognitív képességekkel rendelkező emberek harmadánál is találhatók lerakódások. Érdekesség, hogy ez nem feltétlenül vezet a betegség kialakulásához esetükben.

Alvás közben – különösen a mélyalvás során- az agy képes eltakarítani az agyban felhalmozódott amiloid nagy részét – mondta Rudy Tanzi, a bostoni Harvard Medical School neurológiaprofesszora. A független szakértő szerint az agynak ehhez a megfiatalító beavatkozáshoz legalább hét óra zavartalan alvásra van szüksége. Aki horkol vagy alvási apnoéban szenved, akár több százszor is felriadhat rövid időre egy éjjelen.

Tanzi szerint logikus, hogy aki nem alszik jól apnoéja miatt, annak agyában jobban felhalmozódik az amiloid, és ha az alvás nem tudja attól megtisztítani, az végső soron demenciához vezethet. Azt is logikusnak tartja, hogy az érintettek agyának egy régiója veszít méretéből a folyamat közben.

A francia kutatásba 128 önkéntest vontak be, akiknek a kutatás kezdetén nem volt kognitív, mentális vagy krónikus betegsége, valamint alvási apnoéja sem. Akinél ez idő közben kialakult, az megkapta a megfelelő kezelést. 21 hónapon át folyamatosan végeztek agyi MR-vizsgálatokat és memóriateszteket is a résztvevőkön, akik mind 65 év fölöttiek voltak. Mint kiderül, 91 embernek volt közülük valamilyen fokú alvási apnoéja, holott erre tünetek mindössze 11 esetében utaltak.

26 résztvevő agyában találtak amiloid plakkokat, esetükben az agy középső halántéklebenyének mérete kisebb volt, mint másoknál. Minél súlyosabb volt az apnoé, annál jobban összezsugorodott ennek a területnek a mérete. Az érintettek memóriája is rosszabbul működött 18 hónap elteltével. Az amiloid plakk nélkül élő apnoésoknál ugyanakkor nem változott ennek a területnek a térfogata.

Becslések szerint 936 millió ember él a világon alvási apnoéval, közülük nagyon sokan kezeletlenül. Rauchs azt reméli, eredményeik segíthetnek javítani az alvási apnoé terápiáját.