Túl jól érzi magát a Balatonban három idegenhonos halfaj, az ezüstkárász, a kínai razbora és a naphal, az invazív fajok térhódítása márpedig a Balaton vízgyűjtőjének élővilágát fenyegető harmadik legnagyobb veszély a klímaváltozás és az élőhelyek pusztulása mellett - számolt be egy, a Balaton Fejlesztési Tanács által szervezett konferencián elhangzottakról a Balatoni Futár és a HírBalaton.
Takács Péter, a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet tudományos főmunkatársa elmagyarázta, az idegenhonos fajok azért nem kívánatosak sehol, mert kiszorítják, eltüntethetik az adott térségre jellemző őshonos fajokat, ezzel eltűnik egy-egy terület élővilágának egyedisége. Így veszélyezteti például a 60 millió éve itt élő lápi póc fennmaradását is a távol keletről - szándékosan vagy véletlenül, de repülőn - behurcolt amúrgéb is, amely halszállítmányokkal lép át a vízgyűjtő területek határain.
A naphal elterjedésével kapcsolatban elmondta, az 1908-ban egy somogysárdi halastóból indulva népesítette be az egész Kárpát-medencét - ez az elterjedés pedig azóta is tipikusnak számít.
Ma Magyarországon egyébként már több mint 60 idegenhonos halfaj van jelen, számuk és a példányok mennyisége exponenciálisan nő.
A Balaton vízrendszerében 285 állóvíz található, ebből 220 ma halastó, a szakember amondó, hogy a telepítésekkor a vizet is érdemes lenne ellenőrizni, így a nem szándékos telepítések kikerülhetők lennének.
Manapság 24 önálló szaporodásra is képes halfajt tartanak számon a Balatonon. Ebből 19 őshonos. A trend kedvezőtlen irányt mutat, egyedül az idegenhonos fajok száma növekszik. A teljes vízgyűjtőn 68 halfajból 29 idegenhonos.
Némi reménysugárt jelenthet viszont a kínai növényevő busa kitiltása a halastavakból is; ez a faj úgy került a Balatonba, hogy telepítése mindig is tilos volt ott.