Mint Chris Baumann, a PLOS ONE ismeretterjesztő portálon megjelent kutatás vezetője elmondta, a rókák szeretik a maradékokat. A természetben a rókák gyakran eszik a nagyobb ragadozók, medvék, farkasok által meghagyott táplálékot, de minél közelebb élnek az emberekhez, annál nagyobb részét teszi ki táplálékuknak az, amit az emberek meghagynak.

Baumann és kollégáinak hipotézise szerint ha ez a mindkét fél számára hasznos kapcsolat az ősidőkig vezethető vissza, akkor a rókák révén az emberi hatásról is hasznos információkat kaphatunk a múltban.

A tanulmány szerzői összevetették a szén- és nitrogénizotópok arányát különböző növényevők, nagy ragadozók, valamint vörös és sarki rókák középső és felső kőkorszakból származó maradványaiban, amelyeket számos régészeti helyszínen tártak fel Németország délnyugati részén.

A 42 ezer évesnél régebbi helyszíneken, amikor a neandervölgyiek népestették be elszórtan a régiót, a rókák még ugyanazt ették, amit a helyi nagytestű ragadozók. De a fiatalabb helyszíneken, amelyek már a Homo sapiens elterjedéséhez köthetők,

a rókák étrendje már javarészt rénszarvasból állt, ami túl nagy ahhoz, hogy egy róka elejtse, viszont fontos tápláléka volt a korabeli ősembereknek.

A tanulmány szerint a felső paleolitikumban a rókák táplálkozási szokásai megváltoztak: már nem a nagyragadozók által meghagyott maradékon éltek, hanem azon a maradékon, amelyet az emberek hagytak meg. A kutatók úgy vélik, a rókák már úgy 42 ezer éve fogyasztják az emberek által hátrahagyott maradékot, tehát a rókák étrendjének vizsgálata fontos információkkal szolgálhat az ember ökoszisztémára gyakorolt hatásáról.

A jégkorszaki rókák táplálkozásának rekonstrukciójából kiderült, hogy a korai modern emberek már 40 ezer évvel ezelőtt is hatással voltak a helyi ökoszisztémára. Minél több ember népesített be egy adott területet, annál több róka alkalmazkodott hozzájuk - írják a tanulmány szerzői.