A jangcei sárga delfin, a karácsony-szigeteki cickány, a venezuelai bűzös béka mind egy nagy kihalási hullámra figyelmeztet minket. De hogyan, mi alapján nyilvánítják kihaltnak a tudósok az egyes fajokat?

Az ENSZ és a környezetvédelmi szervezetek is arra figyelmeztetnek, hogy a dinoszauruszok 65 millió évvel ezelőtti kihalása óta a legnagyobb kihalási hullám elé nézünk, és ez jelentős mértékben az ember tevékenységének következménye: a túlnépesedésé, az erdők kivágásáé, a vadászaté, a légszennyezésé és a globális felmelegedésé.

Annak bebizonyítása, hogy egy faj a dodó sorsára jutott, hosszú, eredménytelen kutatást kíván. "Ha van olyan megállapításom a karrierem folyamán, ami hibásnak bizonyul, akkor az legyen a kínai folyami delfin kihalása" - mondja Sam Turvey, a Londoni Zoológiai Társaság munkatársa.

Turvey három hónapon keresztül kérdezgette a Jangce halászait, látták-e a folyami delfint, aminek feltűnéséről 2002 óta nem volt hír. 2006-ban már majdnem kihaltnak minősítették a fajt, miután akusztikai és vizuális módszerekkel vizsgálták a folyót, és nem találtak a delfin létére utaló jelet. Majd egy elmosódott videó kételyeket támasztott ezzel kapcsolatban, így "valószínűleg kihalt" minősítést kapott a faj.

A "valószínűleg kihalt" minősítés még másik háromszáz állatfajra vonatkozik. Ez a legrosszabb fokozat, amibe egy fajt sorolhatnak a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján - természetesen a "kihalt"-ot leszámítva.

Ha Turvey kutatásai nem mutatnak fel bizonyítékot a folyami delfin létére, akkor az átkerülhet a "kihalt" kategóriába. Ez volna ötven év után az első óriásemlős az eltűnt állatok sorában, az előző, az 1952-ben kihaltnak nyilvánított karibi delfin után.

A Vörös Lista egyik vezetője, Craig Hilton-Taylor elmondta: a kihaltnak nyilvánításhoz rengeteg negatív bizonyítékra van szükség, amelyeknek összegyűjtése több évbe is telhet.

A karácsony-szigeteki cickányt 1985 óta nem látták a szigeten, ahol őshonos. A venezuelai békát, amely egy behatárolt, tíz négyzetkilométeres területen élt, a folyamatos keresések ellenére sem látták.

A szakértők szerint a fajok eltűnése igencsak felgyorsult az utóbbi időben. A 16. század óta 76 emlősfaj tűnt el a Föld színéről, ami sokkal nagyobb mértékű kihalás, mint korábban.A kihalt fajoknak sokszor ismeretlen ökológiai értéke van, mint például egy egykor volt ausztrál békafajnak, amely gyomrában hordta ki kicsinyeit, és talán segítségével kezelni lehetett volna különböző fekélyeket.

Egy kipusztult dél-afrikai antilopfaj pedig jó hatással volna a turizmusra. Míg a legtöbb hír eléggé barátságtalan, néhány "feltámadt" faj okot adhat az ünneplésre: 2007-ben egy kihaltnak hitt hiúzfaj bukkant fel a Kanári-szigeteken, La Palma környékén, holott ötszáz éve nem látták.

Az ausztrál tudósok el voltak ragadtatva, amikor találtak két elpusztult éjjeli papagájt 1990-ben és 2006-ban, mivel ez azt jelenti, hogy ez az eltűntnek hitt faj is létezik még. Pár éve a hawaii-i legendás zöld szfinxlepkéről írták meg, hogy kipusztult, de egy másik szigeten mégis elfogták egy példányát.

Mindazonáltal a Vörös Lista talán még alá is becsülte a kihalás sebességét, pont amiatt, mert sokáig tart, míg bebizonyosodik egy faj kipusztulása, amit nagyon körülményesen, óvatosan, hosszadalmas munkával lehet csak kimutatni.

A "valószínűleg kihalt" kategória meglehetősen tág, még az elefántcsontszínű avagy királyharkályt sem sorolták ide, ami "kritikusan veszélyeztetett", és utoljára 2004-ben látták Arkansasben, Kubában pedig húsz-harminc éve észlelték.

A kihaltnak nyilvánítás elkerülhetetlenül véget vet a megmentésre irányuló erőfeszítéseknek. Ráadásul általában amikor egy faj kihal, más fajok azonnal veszélyeztetettekké válnak, mint a folyami delfin kihalása után a Jangce egy másik lakója, az akár hétméteresre is megnövő kardorrú tok. A Jangce élővilága ráadásul egyre nagyobb veszélyben van.

Az ENSZ szerint 2007-ben a fajok harmada nézett szembe a kihalás rémével, és ez egyre csak növekszik. A 2006-os jelentés kifejti: az előző ötszáz évben százötven madárfaj halt ki, ami azt jelenti, hogy azóta a korábbinál jóval gyorsabban tűnnek el az állatok és növények a Föld színéről.

És még azt sem tudjuk pontosan, hányféle faj él a földön. Körülbelül kétmillióról tudunk, de egy ENSZ-tanulmány például öt és harmincmillió közé teszi számukat. A becslések szerint rengeteg még azelőtt kihal, hogy egyáltalán megismernénk: óránként ugyanis három faj tűnik el végleg.