Az európai fórumok szerint a bírói és alkotmánybírói döntéshozatal tartalma nem szolgálhat politikai felelősségre vonás vagy mandátummegszüntetés alapjául – állítja Polt Péter, az Alkotmánybíróság elnöke.

Az Index által kiszúrt tanulmány, amely csütörtökön került fel a testület honlapjára, az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlata, az Európai Unió Bíróságának esetjoga és a Velencei Bizottság állásfoglalásai alapján arra a következtetésre jut, hogy a bírói vagy alkotmánybírói mandátum stabilitása nem az érintett tisztségviselők személyes jogosultsága, hanem a függetlenség egyik legfontosabb intézményi garanciája.

Polt Péter tanulmánya A bírói és alkotmánybírói elmozdíthatatlanság mint a bírói függetlenség garanciája Európában címet viseli, egyértelműen a miniszterelnök felszólításaira reagál.

Ismert, Magyar Péter eredetileg május 31-ig adott időt több közjogi méltóságnak, köztük az Alkotmánybíróság elnökének és több más állami tisztségviselőnek, hogy távozzon hivatalából.

Elemzésében Polt Péter három alapvető következtetést von le:

1. A bírói és alkotmánybírói mandátum biztonsága a függetlenség intézményi garanciája. Célja nem az érintett bírák és alkotmánybírák személyes védelme, hanem annak biztosítása, hogy döntéseiket ne politikai megfelelési kényszer, hanem a jogi szempontok határozzák meg. Ennek hiányában a mandátumbiztonság elveszítené garanciális funkcióját, mivel a bírák és alkotmánybírák hivatali idejének fennmaradása nem az előre meghatározott jogi feltételektől, hanem a politikai erőviszonyok változásától függne.
2. Az európai fórumok következetesen az intézkedések tényleges célját, gyakorlati következményeit és garanciális környezetét vizsgálják, függetlenül attól, hogy a beavatkozás törvényi vagy akár alkotmányos szinten valósul-e meg. A formálisan általános szabályozás sem tekinthető összeegyeztethetőnek a bírói függetlenség követelményeivel, ha ténylegesen meghatározott bírák vagy alkotmánybírák eltávolítását célozza.
3. Az alkotmánybíráskodás a hatalommegosztás, az alkotmányos kontroll és az alapjogvédelem egyik alapvető intézménye. Az alkotmánybíróságok függetlenségének védelme ezért nem kizárólag az érintett alkotmánybírák helyzetének kérdése, hanem az alkotmányos rend működésének és az alapjogok hatékony védelmének feltétele.