A kutatók korábban úgy gondolták, hogy a Nílus völgye lehetett az őseink kirajzási útvonala, a bristoli, a southamptoni, az oxfordi, a hulli és a tripoli egyetemek munkatársai azonban az űrből készített radarfelvételek és geokémiai vizsgálatok eredményeként arra a következtetésre jutottak, hogy azóta kiszáradt, a Szahara központi részéből Líbián keresztül a Földközi-tengerig vezető folyókat követve indultak világhódító útjukra 120 ezer évvel ezelőtt.

Azt már eddig is tudtuk, hogy 130-170 ezer évvel ezelőtt a Szahara déli részén nagyon csapadékos volt az időjárás. A mostani vizsgálatokból azonban kiderült, hogy ez a csapadékos zóna a korábban hittnél jóval északabbra nyúlt.

A kutatók a kiszáradt folyómedrek mélyén talált csigaházak kémiai összetételét elemezve arra a következtetésre jutottak, hogy azokat a Szahara belsejében található vulkanikus hegyekből vitte el több száz kilométeres távolságra annak idején a víz.

Mivel egyértelmű hasonlóságot fedeztek fel a Csádban, Szudánban, illetve Líbiában talált kőeszközökben is, valószínű, hogy az őseink ezeket az ősi folyókat követve hagyták el Afrikát - foglalta össze a kutatást vezető Anne Osborne.

A Homo sapiens százezer évvel ezelőtt érhette el Levantét, nyomait felfedezték az izraeli Kafzeh és Es-Szkul környékén is. Ez azonban csak egy "előőrs" lehetett; a térségben 75 ezer évvel ezelőtt a Neander-völgyiek éltek, a modern ember csak mintegy 45 ezer évvel ezelőtt foglalta vissza a területet.

Genetikai bizonyítékok igazolják, hogy a ma élő emberek az Afrikai keleti feléből 60-70 ezer évvel ezelőtt elvándoroltak utódjai.