A húsvét miatt idén a szokásosnál két nappal előbbre hozott megemlékezés alkalmából szakértők kimutatták, hogy továbbra sincs előrehaladás ezen a területen: az emberiség egyharmada - 2,4 milliárd fő - továbbra sem jut hozzá egészséges vízhez, sőt még a legegyszerűbb latrinája sincs. Naponta 25 ezren halnak meg a vízhiánnyal kapcsolatos okokból.

Az ENSZ 2002. évi johannesburgi csúcstalálkozóján elfogadott egyik fejlesztési cél 2015-re előírja az ivóvízben szűkölködők számának felére csökkentését 1990-hez képest - de ezen a téren gyakorlatilag semmi sem változott. Ehhez évente százmillió újabb embert, azaz naponta 274 ezret kellene megfelelő mennyiségű ivóvízzel ellátni. Márpedig a víz egyenlőtlenül oszlik meg bolygónkon, és a minőségi ivóvíz biztosítása költséges feladat.

Pierre Chevallier, a francia Fejlesztési Kutató Intézet (IRD) szakértője szerint általában ott van bőséges víz, ahol senki sincs: például Peru vagy Ecuador ritkán lakott amazonasi vidékén, míg a gazdaság szempontjából kiemelkedő jelentőségű és nagyvárosoknak otthont adó csendes-óceáni partvidék egészen Chiléig szárazságtól szenved.

A helyzet csak romlik

Chevallier szerint a helyzet csak tovább romlik a felmelegedés miatt, amely felgyorsítja a párolgást és a gleccserek olvadását, és tovább csökkenti a rendelkezésre álló vízkészletet. A szakértő szerint a népességnövekedés is ront a helyzeten: amellett, hogy a Föld lakóinak száma nő, a fejlődő országokban a javuló életkörülmények eredményeként a vízigény is növekszik.

Jelenleg a háztartásokban - emberi fogyasztásra és a lakás higiéniájára - felhasznált vízmennyiség a Föld fogyasztásának alig 10 százalékát teszi ki, míg az ipar fogyasztása 20, a mezőgazdaságé pedig átlagosan 70 százalék. Ez utóbbi területen azonban jelentős egyenlőtlenségek vannak, Ázsiában például a mezőgazdaság a vízforrások akár 85 százalékát is felemésztheti.

Egyenlőtlen felhasználás

Egy észak-amerikai napi 500, egy európai napi 200-300 liter vizet fogyaszt, míg egy afrikainak a Szahel-övezetben mindössze napi 10-20 liter víz áll a rendelkezésére. Ezek a szakadék a jövőben várhatóan tovább mélyül.

Az életszínvonal emelkedésével párhuzamosan nőnek a vízigények is: egy kiló marhahús iparszerű előállításához 15 ezer liter vízre van szükség az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint.

Az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) szerint az 1,5-1,8 milliárd lakosú Indiának 2050-re a mostaninál 30 százalékkal több vízre lesz szüksége, holott mezőgazdasága - főként a rizstermesztés - máris a vízkészletek közel 90 százalékát emészti fel.

"A víz tárolása vagy szállítása óriási befektetéséket igényel. Ez műszakilag nem megoldhatatlan, de azoknak az országoknak, amelyek ilyen megoldásra kényszerülnek, rendszerint nincs erre pénzük" - mutatott rá Pierre Chevallier.A termőföldterület, az élelmiszer- és a vízkészletek csökkenése, valamint az emelkedő vízszint miatti biztonságpolitikai veszélyekre hívja fel a figyelmet az Európai Unió legfrissebb elemzésében. A közösség vezetői által jegyzett dokumentum szerint a jövőben háborúk is indulhatnak. Nem az olajért, hanem a vízért.

Súlyos megállapításokra jutott a klímaváltozás hatásait vizsgáló európai uniós elemzés. A külpolitikai főmegbízott és az Európai Bizottság külügyi biztosa által jegyzett dokumentum szerint a globális felmelegedés a kellemetlen környezeti hatások mellett biztonságpolitikai kérdéseket is felvet. Az emelkedő hőmérséklet egyik legsúlyosabb következménye, hogy csökken a termőföld-terület - mondta az InfoRádiónak Fóris György, a BruxInfo szakértője.

"Ez csökkenti a megtermelhető élelmiszer-készletet, a vízhiány pedig egyébként is feszítő probléma. Könnyen lehet, hogy a jövő században nem is az olajért, hanem a vízért fognak háborúba indulni" - fejtette ki az elemző.

A vízkészlet egyes régiókban 20-30 százalékkal is csökkenhet, ami bizonyos területeken elsivatagodást, a termőföldek és az élelmiszer-készletek csökkenését, és árrobbanást okozhat. Ez nemcsak nemzetközi konfliktusokhoz, háborúkhoz, hanem tömeges elvándorláshoz is vezethet, aminek szintén súlyos szociológiai következményei is lehetnek.

A környezeti okok miatti migráció milliós nagyságrendű lehet, a klímaváltozás következtében felgyorsulhat a sarkvidéki jégtakaró olvadása, és ezáltal emelkedhet a tenger vízszintje, minek következtében lakóterületek, gazdasági létesítmények és meglévő infrastruktúrák kerülhetnek víz alá.

Arról nem is beszélve, hogy a jégsapkák olvadásával édesvíz kerül a sós tengerbe, ez pedig az élővilágot veszélyezteti. A tengerszint-emelkedés a jelentés szerint főként Kína és India keleti partvidékét, a Karib-tengeri szigeteket és Közép-Amerikát fenyegeti.

Élen járó Európa

Meglepő megállapításra jut ugyanakkor a vizsgálat azzal kapcsolatban, hogy az említett hatások az energiaforrások megcsappanásához vezetnek. A dokumentum szerint így óhatatlanul az atomenergia felé fordul a világ. Az Európai Unió megoldási javaslatokat is kínál, jóllehet megjegyzi, hogy a közösség nem tud csodát tenni.

A közösség - ahogy a megújuló energiák arányának növelésében, és a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésében - a veszélyekkel kapcsolatos tájékoztatásban is úttörő szerepet akar vállalni.

Az unió szerint az Egyesült Államoknak, Indiának, Kínának és Oroszországnak szintén radikális lépéseket kell tennie az ügy érdekében: jövőre például el kell fogadni a kiotói jegyzőkönyv utáni, tehát a 2012-t követő konkrét intézkedéseket a klímaváltozás csökkentéséért.