Az atlétákat rendkívül zord körülmények fogadták, mindössze 17 fok volt és szakadt az eső délelőtt a Stade de France-ban, ahol a program elején rendezték a magyar érdekeltségű finálét, amelyben Ekler tokiói győztesként, világbajnokként és világcsúcstartóként, azaz abszolút favoritként állt rajthoz.
A TFSE 25 éves sportolója, Szalma László tanítványa ki tudta zárni a zavaró tényezőket, már elsőre is 5,52 métert ugrott, amivel az első sorozat után toronymagasan vezetett, egyedül ő került öt méter fölé.
A folytatásban négy centit javított, és mivel a második sorozatban sem tudta senki áttörni az ötméteres határt, egyértelművé vált, hogy már csak önmagával, idei legjobbjával (5,63), illetve a két éve, ugyancsak Párizsban elért világcsúcsával (5,82) versenyez.
Közben elállt az eső, de a léc szenzorának meghibásodása miatt hosszú ideig állt a finálé. A kényszerszünet előtt és után Ekler Luca kétszer is belépett, majd az ötödik sorozatban is rontott, az utolsó kísérletével pedig szintén belépett.
Mivel azonban ezt megelőzően senki nem került a közelébe – a második helyezett német Nele Moos 5,13-mal szerezte meg az ezüstérmet –,
magabiztosan védte meg címét és boldogan ünnepelt a maroknyi magyar tábor előtt.
Ekler 2009-ben stroke-ot kapott, ennek következtében lebénult a bal oldala, fizioterápiás és gyógytornás kezelés hatására azonban mostanra már csak a bal kézfején maradtak látható tünetek.
Az atléta a párizsi magyar küldöttség negyedik érmét szerezte: a mérleg két arany, egy ezüst, egy bronz.
Eredmény távolugrás, női T38:
- EKLER LUCA 5,56 méter
- Nele Moos (Németország) 5,13
- Karen Tatiana Palomeque Moreno (Kolumbia) 4,99
Háromból egy
A távolugró Ekler Luca hármas céllal érkezett a csütörtöki döntőre a párizsi paralimpián, de mint mondta, ezek közül csak az egyik sikerült.
„Három célom volt, ezek közül egy sikerült, a címvédés, a paralimpiai csúcs és a világcsúcs most nem jött össze – nyilatkozott a vegyes zónában az atléta. – Már hétfőn láttam, hogy a távol és a 400 méter döntőjére esőt jósolnak, úgyhogy készítettem magam az esős ugrásokra. Edzéseken ezért gyakorolunk esőben is, bármilyen idő van, kimegyünk, mert nem lehet tudni, hogy egy paralimpiai döntőben éppen milyen idő lesz.”
Ezzel együtt elárulta: nem örült a mostoha körülményeknek, már a stadionba menet jól elázott, verseny közben azonban volt nála minden – krém, melegítő masszázspisztoly –, amivel tudta ellensúlyozni a hűvös időt.
„Az edzőmmel, Szalma Lászlóval azt beszéltük a verseny előtt, hogy kezdjek egy érvényes, biztonsági ugrással, aztán mehet, ami még bennem van. Az első két kísérletem után is éreztem a távolságot, de jöttek a kényszerszünetek az eredményhirdetések és a deszka kamerájának meghibásodása miatt, ezek nem könnyítették meg a dolgomat” – elevenítette fel a fináléban történteket, hozzátéve, hogy a biztos kezdés után már „ráengedte magát” az ugrásokra, mert minél jobb eredményt szeretett volna elérni.
Arra a kérdésre, hogy a címet megszerezni vagy megvédeni volt-e nehezebb, Ekler azt válaszolta, hogy egyértelműen megvédeni. „Sokkal könnyebb üldözőnek lenni, úgy odamenni, hogy valakit le akarsz győzni, mint úgy, hogy a többiek mind téged akarnak legyőzni. Lelkileg is sokkal nehezebb. De ma magabiztosságot adott az, hogy ez az én fő számom” – fogalmazott.
Ekler Luca megkongathatta a győztesek harangját is a Stade de France-ban – ez az olimpiához hasonlóan a paralimpián is hagyománnyá vált az atlétikai versenyek otthonában –, s mint mondta, ez nagyon jólesett neki, kicsit kijött belőle a feszültség. Arról is beszélt: nagyon jó, hogy otthon az épek között is versenyez, mert ott minden egyes centiért küzdeni kell, és ez tréningezi őt az olyan helyezetekre, mint a mai, ahol a többiek kicsit más dimenzióban mozogtak, mint ő.
A 100 méteren ötödik Ekler Luca még egy számban, 400 méteres síkfutásban versenyez Párizsban, az előfutamot pénteken, a döntőt szombaton rendezik.