A US Openen címvédő Alcaraz teljesítménye füvön meccsről meccsre javult, a felvezető tornák közül győzött a londoni Queen's Clubban - úgy, hogy előtte összesen csak hat mérkőzést vívott gyepen -, és immár 11 mérkőzés óta veretlen volt a zöld borításon. A generációk csatájaként beharangozott vasárnapi slágermeccsről sokat elmond, hogy a spanyol világelső még meg sem született, amikor Djokovic már profi teniszező volt. A murciai játékos volt a legfiatalabb wimbledoni döntős honfitársa, Rafael Nadal 2006-os menetelése óta.

A belgrádi klasszis ezzel szemben a kilencedik wimbledoni és a 35. Grand Slam-fináléjában szerepelt, és sorozatban az ötödik londoni trófeája mellett azért szállt harcba, hogy 24. GS-serlegével tovább javítsa saját rekordját a 22-nél tartó - és jelenleg sérült - Rafael Nadal előtt. Ráadásul a koedukált örökrangsorban utolérte volna a 24 GS-diadallal visszavonult női klasszist, az ausztrál Margaret Courtot. Motiválhatta az is, hogy nyolcadik londoni serlegével befogta volna az eddigi csúcstartó Roger Federert, mint ahogy az is, hogy újabb wimbledoni sikerével komoly esélye lett volna a szeptemberi US Openen arra, hogy egy naptári évben besöpörje az összes Grand Slam-tornát, erre a férfiaknál legutóbb a legendás Rod Laver volt képes 1969-ben.

Az ugyanakkor vélhetően másodlagos cél volt Djokovic számára, hogy diadalával visszaszerezze a 20 éves Carlos Alcaraztól az első helyet a világranglistán, mivel 389 éllovas héttel már így is csúcstartó volt ebben a kategóriában. Egyértelműen a 36 éves kiválóság mellett szólt, hogy a 2017-es negyeddöntő óta veretlen volt Wimbledonban, azóta 34-szer hagyta el győztesen a centerpályát.

Ami az egymás elleni mérleget illeti, mindkét eddigi találkozójukat salakon vívták, tavaly Madridban több mint három és fél órás ütközetben az akkor még tinédzser Alcaraz kerekedett felül, az idei Roland Garros elődöntőjében viszont a szerb megverte görcsökkel küzdő ellenfelét.

A harmadik csata két gyors Djokovic-brékkel kezdődött, a szerb sztár sokkal jobban alkalmazkodott a szeles körülményekhez, mint spanyol riválisa. Alcaraz nem tudta kihasználni papíron nagyobb ütőerejét, így 34 perc alatt szetthátrányba került.

A második felvonást biztatóbb tenisszel és Djkokovic szervajátékának megnyerésével kezdte a világelső, és bár a szerb azonnal visszabrékelt, ezt követően nagy és kiegyenlített volt a küzdelem. A végjátékig adogatóként senki nem hibázott, a rövidítésben aztán a belgrádi klasszis a tőle megszokottnál sokkal többet rontott, így - bár a szerbnek is volt szettlabdája - Alcaraz egy fantasztikus fonák adogatásfogadással 85 perces küzdelem végén egyenlített. Djokovic sorozatban 15 megnyert tiebreak után maradt alul rövidítésben Grand Slam-tornán.

A harmadik etapot a 20 éves spanyol újra azonnali brékkel indította, majd 3:1-es Alcaraz előnynél maratoni, 26 perces, 32 labdamenetes játékot vívtak a felek, amelyben a spanyol hetedik fogadóesélyét kihasználva dupla brékelőnybe került. A világelső irányított, Djokovic rengeteget hibázott és első szervái után kifejezetten alacsony százalékban nyerte meg a labdameneteket, így Alcaraz fordított és háromórányi játék után már ő állt jobban.

A negyedik játszma előtt Djokovic hosszú időre eltűnt az öltözőben, és bár előbb ismét a spanyolnak voltak bréklabdái, 2:2-nél a korábbinál kevesebbet hibázó szerb teniszező harmadik bréklehetőségét kihasználva előnybe került. Ebben a periódusban Alcaraz tűnt fáradtabbnak és elcsigázottabbnak, az új erőre kapó hétszeres bajnok pedig könnyedén harcolta ki a döntő felvonást.

Ebben az első két játékban mindkét félnek volt bréklehetősége, de végül a harmadikban a spanyol volt az, aki ezzel élni tudott. Ekkor Alcaraz 11/3-as, Djokovic 0/1-es nyerő ütés/ki nem kényszerített hiba aránynál járt a szetten belül, tehát egyértelműen a spanyol irányított. Ugyan a folytatásban a szerb sztár mindent megtett az egyenlítésért, Alcaraz ellentmondást nem tűrő játékkal, sokszor bravúros ütéseket bemutatva, összességében magabiztosan őrizte meg előnyét, így 4 óra 42 perc után ünnepelhette pályafutása második GS-diadalát, amihez - a trófea mellé - 2,35 millió fontot (egymilliárd forint) kap.

Az elmúlt tíz év döntői:

2013: Murray (brit)-Djokovic (szerb) 6:4, 7:5, 6:4
2014: Djokovic-Federer (svájci) 6:7 (7-9), 6:4, 7:6 (7-4), 5:7, 6:4
2015: Djokovic-Federer 7:6 (7-1), 6:7 (10-12), 6:4, 6:3
2016: Murray-Raonic (kanadai) 6:4, 7:6 (7-3), 7:6 (7-2)
2017: Federer-Cilic (horvát) 6:3, 6:1, 6:4
2018: Djokovic-Anderson (dél-afrikai) 6:2, 6:2, 7:6 (7-3)
2019: Djokovic-Federer 7:6 (7-5), 1:6, 7:6 (7-4), 4:6, 13:12 (10-3)
2020: nem rendezték meg a tornát
2021: Djokovic-Berrettini (olasz) 6:7 (4-7), 6:4, 6:4, 6:3
2022: Djokovic-Kyrgios (ausztrál) 4:6, 6:3, 6:4, 7:6 (7-3)
2023: Alcaraz (spanyol)-Djokovic 1:6, 7:6 (8-6), 6:1, 3:6, 6:4