Angliának hajdanán voltak averziói a labdarúgó-világbajnokságokkal. Az első három tornára nem is nevezett az FA, aztán 1950-ben elküldte a válogatottat Brazíliába, de az ott kikapott az Egyesült Államok amatőrjeitől. 1954, néhány hónappal a Manchester United repülőgép-katasztrófája után 1958, sőt, 1962 sem sikerült jól, az önmagukat talán túl sokra is tartó háromoroszlánosok egyszer sem kerültek be még az elődöntőbe sem. 1966-ra viszont nagyon készültek, hiszen „a futball hazatért”, ők rendezték a világbajnokságot. Meg is nyerték a tornát, Bobby Moore vette át a serleget – de kis híján „azt” a serleget, a Rimet-kupát majdnem lehetetlen lett volna kézbe fogni.

A serleget ugyanis ellopták Londonban. Az FA nagy hírverést kívánt csapni a World Cup előtt, ennek része volt az is, hogy kiállították a Stampexen, a nevezetes Stanley Gibbons bélyegkereskedő cég sportbélyeg-kiállításán. A szerződésben szerepelt, hogy a trófeát mindig őrizni kell, s az is, hogy valós értékének a tízszeresére, 30 ezer fontra biztosítani kell.

Ez utóbbi jó ötlet volt, a kupát ugyanis 1966. március 20-án, egy nappal a megnyitás után ellopták a londoni Westminster Central Hall épületéből. Utólag a nyomozók úgy rekonstruálták a történteket, hogy a teremőrök valószínűleg, szabálytalanul, szünetet tartottak, elképzelhetően a vészkijáraton keresztül jutottak be az elkövetők, akik magukkal tudták vinni az ereklyét.

A tolvajok segítségére volt, hogy azon a vasárnapon is metodista istentiszteletet tartottak az épületben, így nagy volt a jövés-menés. Az angol labdarúgó-szövetség vezetőit szinte sokkolta a hír,

azonnal felkérték George Bird ékszerészt, aranyművest, hogy készítse el az eredeti serleg másolatát.

Másnap, március 21-én egy önmagát Jacksonnak nevező ember felhívta telefonon Joe Mearst, az FA és egyben a Chelsea elnökét, közölve, hogy hajlandó visszaadni a kupát, 15 000 font ellenében. Hozzátette, hogy amennyiben a rendőrséget értesíti bárki is, beolvasztja a serleget, s kitör a világbotrány. Azt mondta, a Stamford Bridge-en hagyja majd a kupát, ha megkapja a pénzt.

Mears (aki egyébként nem élte meg a világbajnokság kezdetét, két héttel a rajt előtt Oslóban szívrohamban elhunyt) nem ijedt meg a fenyegetéstől, s értesítette a rendőrséget. Így aztán egy nyomozó ment a megbeszélt találkozóra, újságpapírral kitömött aktatáskával.

A terv egy része bevált, elfogták a telefonálót, bizonyos Edward Betchley-t, aki ugyan először elindult, hogy elvezesse a szövetség emberét a kupa rejtekhelyéhez, de aztán, talán gyanút fogott, megpróbált elmenekülni. Hiába, mert elfogták, de ettől még a kupa nem volt meg.

Edward Betchley, akinek elég hosszú bűnlajstroma volt korábbról, csalásokkal, betörésekkel, lopásokkal, azt állította, ő csak közvetítő, a trófeát nem ő lopta el, hanem egy bizonyos Hosszú gúnynevű.

Majdnem egy hét is eltelt, a kupának nem sikerült a nyomára bukkanni. Őszintén szólva még egy halovány szál sem akadt, amelyiket meg lehetett volna próbálni felgombolyítani.

Ám március 27-én egy Pickles nevű, fekete-fehér színű, collie fajtájú eb, aki gazdájával, Dave Corbettel szokásos sétájára indult, a parkoló autók között szagolgatni kezdett egy újságpapírba tekert, madzaggal átkötött valamit. Szerencsére Corbett kibontotta, s megnézte mi az. Egyből felismerte, hogy a Rimet-kupa, eleget látta az előző napokban az újságokban és a tévében.

Bevitte a legközelebbi rendőrörsre, ahol a helyiek a Scotland Yardtól hívtak segítséget, tényleg a vb-serleget találták-e meg. Utána pedig kihallgatták Corbettet, nem ő-e a tolvaj, aki megijedve a nagy erőkkel folyó kereséstől, így akar megszabadulni a kupától.

Aztán hamarosan minden tisztázódott.

Pickles hős és médiasztár lett. Több kitüntetést kapott, egyebek mellett ő lett az év kutyája.

Corbett a biztosítótól és a vb szervező bizottságától összesen 6000 font jutalmat kapott, s ott lehetett, természetesen Picklesszel együtt, a győztes angol válogatott bankettjén.

Szegény Pickles szomorú véget ért 1967-ben. amikor megfojtotta a nyakörve, amely egy faágba akadt, miközben a kutya egy macskát kergetett új, surrey-i otthona közelében.