Az elnök azzal kezdte, hogy négy hónapja tettek egy vállalást, nem kérdés a számára, hogy ennél jobban mint szervezők nem tudtak volna dolgozni, de igazából nem is négy, hanem csak három hónapjuk volt a szervezésre. Emlékeztetőül: az eredeti rendező Guadalajara visszalépése után Budapest beugró volt. Ennek kapcsán azt mondta, legyen hálás a FINA, hogy ezt a vállalást megtették.

Azok is voltak, dicsérték a rendezést, még ha ők maguk belülről láttak is hiányosságot, voltak rendkívüli helyzetek,

két héttel a verseny előtt például azt sem tudták, mely csapatok milyen géppel jönnek, hogy lesz a transzfer és a Covid-protokoll

– mondta. Elfáradtak, de pihenni most nem tudnak, mert sorra jönnek világversenyek.

Milák Kristóf volt – ezúttal is – magasan a legeredményesebb magyar a világbajnokságon a maga két aranyérmével.

„Itt ül mellettünk. Érdekes mód leült, és most már másfél órája türelemmel viseli a médiaérdeklődést, és egymás után adja az interjúkat. Látom, még tetszik is neki, kezd belejönni – mondta Wladár Sándor az olimpiai bajnok, háromszoros világbajnok, világcsúcstartó pillangóúszóról. –

• Azt kívánom neki, hogy nagyon szerethető sportoló legyen, példamutató mindenki számára, mert ő most már olyan név Magyarországon és a világon, ami húzóerő, a magyar úszás tekintetében is.
• Azt kívánom neki még, hogy tanuljon meg jól angolul, hogy legyen nemzetközileg is magas értéke, és
• azt, hogy folytassa ezt a páratlan pályafutását.

Nyilván a magyar úszósport hullámzó teljesítményt nyújt, például

1944 után 36 évet kellett várni Wladár Sándorra, hogy az első férfi olimpiai bajnoka meglegyen,

de volt olyan időszak, amikor Kovács Ági vitte vagy Cseh Laci vitte volt, amikor csak Hosszú Katinka volt szinte, hát most Milák Kristóf van.”