Úgy él bennem a 2000-es olimpia, mintha tegnap lett volna – kezdte visszaemlékezését Szécsi Zoltán. A kapus felidézte, hogy a játékok kezdete előtt a szerbekkel és az olaszokkal edzettek Brisbane-ben, és ott nézték meg a nyitóünnepséget, valamint Eric Moussambani emlékezetes úszását is.
Szécsi Zoltánt a jugoszlávok elleni elődöntőben cserélte be Kemény Dénes kapitány Kósz Zoltán helyére, és nagyon elkapta a fonalat.
„Hirtelen minden a helyére került. A kapuscserét nem feltétlenül a teljesítmény indokolja, hanem az, hogy valami nem működik a védelemben. Ez lökést adhat a védelemnek és megilletődöttséget az ellenfélnek, én utóbbit éreztem döntőnek.”
Az oroszok elleni döntő már simább volt, ott a hajrában játszott Szécsi Zoltán.
„Szép és jó emlékeim vannak. Benedek Tibinek fantasztikusan ment, Kósz Zolinak is.
A kegyelemdöfést Vári Attila csavarja jelentette, utána formalitás volt a meccs.”
A háromszoros olimpiai bajnok kapus felidézte, hogy mi volt a siker titka.
„Eszünkbe sem jutott, hogy más eredmény lehet. Mi voltunk a legvidámabb barakk, a leglelkesebb amatőrök, akik a grundon mindig nyerni akarnak, minden párbajban és pillanatban, ebből jött ki a győzelem.
Nem foglalkoztunk a végeredménnyel, csak mentünk és játszottunk.”
Hozzátette, hogy a csapatszellem is sokban hozzájárult az eredményhez.
„Tiszteltük és szerettük is egymást, sőt, szeretjük mind a mai napig” – nyilatkozta Szécsi Zoltán.