Arról, hogy miért sikeres a csapata: „Azt hiszem, hogy valószínűleg több ez, mint szerencse, de nem tudom megválaszolni, mert nem gondolkodom sokat ezen. Soha nem tartjuk túl sokáig az utolsó meccset a fejünkben, inkább mindig a következő meccsre gondolunk. Teljes mértékben hiszünk abban, amit csinálunk, beleértve a játékosokat, a stábot, engem. Kivételes stábbal rendelkezem, minden poszton igazán jó embereket sikerült megnyernünk be, tehát nem véletlen, hogy sikeresek vagyunk.”

Arról, hogy fejlődhet-e még a csapata: „Fejlődhetünk. De nehezen lehetünk még ennél is kiegyensúlyozottabbak, őrült számok állnak mögöttünk. Nem hiszem, hogy meg lehet minden meccset nyerni a bajnokságban. De ha nyáron valaki azt mondta volna, hogy 83 pontunk lesz 31 mérkőzés után, azt mondják rá, nem, ez nem lehetséges. Új dolgokat kell behoznunk, az ellenfelek másképp fognak védekezni ellenünk, alkalmazkodnunk kell ehhez. Ha a mostani szintet tartani tudjuk, már az hatalmas eredmény."

A csapatról, játékosairól: „Teljesen kivételes. Nagyon szerencsés vagyok, mert nagyon jó kapcsolatom volt a korábbi csapataim játékosaival is, de a képességek elegye, amelyet ezek a fiúk hoznak ide, valamint az általuk képviselt személyiség teljesen kivételes. Nincs esélyed, ha jók ugyan a képességek, de eltérő a gondolkodásmód vagy eltérőek a karakterek. Ezek a fiúk abszolút kivételt képeznek a sikeres labdarúgáshoz szükséges legy keveréséhez. És ráadásul valóban egy csomó csúcs, tényleg csúcs fiú, és nagyon örülök, hogy részese lehetek ennek a pillanatnak. Százszázalékban részt vettem a döntéshozatalban, hogy idehozzuk őket, de szerencsésnek kell lenned abban is, hogy jól ítélted meg őket, s hogy hajlandóak-e tanulni. Mindannyian különböző egyéniségek, s ez jó, de az is, hogy nincs közöttük igazán önző, magának való.

Arról, hogy táncolt-e csütörtök éjjel: „Ha táncolni akarok, táncolok. Nem a fiúkért csinálom, vagy bármi másért. Nyilvánvalóan jó hangulatban voltunk, tehát nem először történt egy esti rendezvényen. A fiúk tudják, hogy szeretek táncolni időről időre, amikor ez helyén való, és lehetőségünk van rá. A tegnap este jó pillanat volt az életemben, ezt kifejeztem a táncparketten is.”

Arról, hogy érezte-e a nyomást az elvárások, a célok miatt: „Nem érzek túl nagy nyomást előre, de amikor megtörténi valami, a megkönnyebbülés mértéke megmutatja, milyen nagy volt a nyomás korábban. Nagyon boldog vagyok, lépésről lépésre fogom fel, mi történt. Tegnap este teljesen el volt varázsolódva és nem fogtam fel semmit. Nem hiszem, hogy fel tudsz készülni egy ilyen helyzetre, én legalábbis nem voltam.”

Arról, honnan indult a Liverpoollal: „Akkoriban a legfontosabb dolog, amit mondtam a játékosoknak, hogy meg kell írnunk a saját történetünket. Ez az alapja annak, amit csinálunk. Azt is kellett mondanom nekik, hogy ne hasonlítsák össze magukat senkivel, néhány fantasztikus emberrel, aki ebben a klubban játszott és mindent megnyert a múltban. Meg kellett kapnunk a vezetőktől a lehetőséget, hogy megtaláljuk a saját utunkat, ezek az emberek soha nem veszítették el türelmüket velünk szemben. A labdarúgó-menedzsment szép munka, de nehéz is, és nem mindig kérhetünk időt, azonnal kell szállítanunk eredményt. Az embereknek látniuk kell az általunk tett lépéseket, és az emberek látták őket, mert látni akarták őket. Megszabadultunk a nehéz hátizsáktól. Azon a napon levettem, és soha nem kaptam vissza.”

Arról, milyen céljai vannak: „Nem akarok szobrot, az nem célom. Nyilvánvaló, hogy a csapat jó periódusban van, elég fiatalok vagyunk, hogy még mindig folytassunk valamit. Ez egy olyan pillanat, mint a tavalyi Bajnokok Ligája döntője – jó volt, de folytattuk. Most, miután bajnokok lettünk, jó alkalom kínálkozott, hogy beszédet mondjak a játékosoknak, de nem tudtam megtenni, teljesen elsodortak az érzéseim, sírtam. Jól vagyok, de csütörtök este nem tudtam beszélni, túl érzelmes voltam. Ebben a klubban lenni, amikor ezek a dolgok megtörténnek, szerencsés vagyok. Nagyon örülök annak, hogy része vagyok ennek.”