A budafoki labdarúgás aranykora vitathatatlanul a múlt század harmincas éveinek második felére esett, amikor az akkor még közigazgatásilag önálló, tehát nem Budapesthez tartozó település profi csapata a Nemzeti Bajnokságban szerepelt.
A Budafok FC 1935-től játszhatott először a legjobbak között, a csapat leghíresebb játékosai közül Szeder (Silberstein) György korábban a Barcelona játékosa is volt, Kapta Lajos később a csepeli WMFC-ben bajnoki címet is nyert, míg a Béldi (eredetileg Beer, majd később Bánkuti) István a B-válogatottságig jutott. Neki két fia is híres labdarúgó lett később, Bánkuti László és a Salgótarjáni BTC-ből a válogatottságig jutó, az Újpesti Dózsával bajnok Bánkuti István. De játszott ott a későbbi neves edző, szövetségi kapitány Sós Károly vagy az ötvenes évek elején csehszlovák szövetségi kapitány, az 1954-es vb-n is szereplő Borhy Károly is.
Fájdalom, a Budafok FC szépemlékű profi csapata nem jogelődje a mai Budafoki MTE-nek, legfeljebb jelzés arra, micsoda nagyszerű futballélet volt a harmincas években a településen. A Budafok FC későbbi története kalandos, előbb a Gammával, a negyvenes évek híres budai csapatába olvadt be, majd abból lett a Budai Barátság és végül a Teherfuvar és a Mateosz – már akkor is szövevényesek voltak a klubviszonyok.
A Budafoki MTE az 1945–1946-os idényben játszott az akkor meglehetősen nagy létszámú NB I-ben, leghíresebb futballistája a Hungária és a WMFC korábbi, egyébként budafoki származású kitűnősége, a 21-szeres válogatott Dudás János volt. Mellette játszott Csanádi Árpád, a Ferencváros 1948–1949-es bajnokcsapatának tagja, a későbbi legendás sportvezető, és Zakariás Józsefnek, az Aranycsapat balfedezetének egyik fivére is.
Az elmúlt több mint hét évtizedben a BMTE a második és a harmadik osztályban szerepelt, egészen 2013-ig. Ennek az időszaknak a fénykora talán a hetvenes évek közepére esett, amikor Mészöly Kálmán irányításával (1974–1976) nagyon erős gárda állt össze, mások mellett Noskó Ernő, Tóth Kálmán, Jakab János, Kisteleki István, majd a következő idényben Esterházy Márton is játszott ott.
A BMTE hat évvel ezelőtt visszacsúszott a negyedik vonalba, onnen indult el felfelé. Hat esztendő alatt három osztályt emelkedett az NB I-ig.
A csapat tulajdonosa az ausztrál-magyar kettős állampolgárságú Bélteky Róbert. Vízi Sándor, ügyvezető elnök, a klub korább legendás játékosa egy tavalyi interjúban mondta: „A budafoki labdarúgás aranykora kezdődött el Bélteky Róbert érkezésével, hiszen ő teremtette meg az előrelépéshez szükséges feltételeket. Az elmúlt évtizedek nehézségei közepette nem volt könnyű hinni abban, hogy egyszer ilyen mecénásunk lesz. Ez a klub a 107 éves története során többnyire a második vonalban szerepelt, ám a rendszerváltás után a privatizáció áldozatává vált. Hosszú utat tettünk meg azóta, sokan próbálták életben tartani az egyesületet, ám az áttörést Bélteky Róbert szerepvállalása jelentette.”
A tiszteletbeli elnök Jakab János, az egyesület korábbi játékosa. A sportigazgató Oláh Lóránt, a vezetőedző Csizmadia Csaba, mindketten magyar bajnok labdarúgók, Csizmadia válogatott is volt.
A keretben szerepel korábbi válogatott (Filkor Attila) és néhány további, NB I-es múlttal rendelkező futballista (Kovács Zoltán kapus, Gohér Gergő, Ihrig-Farkas Sebestyén, Kulcsár Kornél, Margitics Andor, az egykori junior-vb-gólkirály Mervó Bence, Oláh Bálint, Vaszicsku Gergő, Zsolnai Richárd és a kettős állampolgárságú Danijel Romić).
„A 27 forduló alatt többet voltunk az első helyen, mint a harmadikon, ezért hangsúlyoztam, egyetlen futballistánknak a fejében sem szabad annak megfordulnia, hogy a feljutás nem megérdemelt" - nyilatkozta Csizmadia Csaba vezetőedző az MTI-nek. Hozzátette, a szezon elején nem lett volna logikus, ha az élvonalba kerülést tűzik ki célnak, és ő maga sem számított arra, hogy a következő idényben már NB I-es lesz a csapat.
Oláh Lóránt szerint az MLSZ „optimális döntést” hozott, a sportigazgató szerint a körülmények ismeretében az sem lett volna igazságos, ha folytatják a Merkantil Bank Liga küzdelmeit. „A 27 forduló alatt nyújtott teljesítményünk fényében megérdemelt a feljutásunk, ugyanakkor sportemberekként szerettük volna a pályán bizonyítani, hogy érdemesek vagyunk az élvonalbeli szereplésre”.