Várhidi Péter bátran letette a voksot a támadójáték mellett. Vass Ádám személyében csak egy védekező középpályást állított a csapatba, s a már korábban megadott kilenc játékos (Fülöp, Szélesi, Vaskó, Juhász, Vanczák, Gera, Hajnal, Dzsudzsák, Priskin) és a 19 éves, nyáron az olasz B ligás Bresciához igazolt középpályás mellé inkább a támadásokhoz értő középpályás, Tőzsér Dániel került. A magyar válogatott felállása, így is nagyjából hasonlított az olaszok által is favorizált, 4-2-3-1-hez.

Dzsudzsákkal meggyűlt Oddo baja

Priskin Tamás volt az egyedüli csatár, mögötte Gera, Hajnal és Dzsudzsák játszott, kicsit hátrább Tőzsér, még hátrább Vass. Az első félidőben kiválóan bevált ez a hadrend. Jól kezdett a magyar csapat, bátran, lendületesen. Az egész 45 perces periódust figyelembe véve Vass Ádám és Dzsudzsák Balázs volt a magyarok két legjobbja.

A debreceni játékos ezúttal szélsőszerűen rohamozott, kihasználta, hogy a Milan védője, Massimo Oddo nincsen éppen csúcsformában. Beadásai veszélyt jelentetek Buffon kapuja előtt - kár, hogy Priskin és Hajnal nem voltak határozottabbak. Gera beadása után Vaskó Tamás jó helyzetből az olasz kapus kezébe fejelte a labdát.

Toni lesgólig jutott

Az olaszok a félidő középső szakaszában játszottak a legjobban, elsősorban a remek képzettségű, s feltűnően labdabiztos Pirlo érdeméből. Luca Toni lesről talált a magyar kapuba, Alessandro Del Piero mindössze egyetlen távoli lövéssel jelezte ittlétét.

A második félidőre Roberto Donadoni alaposan felforgatta a csapatát, miközben Várhidi Péter, ügyelve az eredményre, ekkor még nem változtatott.

Di Natale rontotta el a szurkolók hangulatát

Kevéssel az újrakezdés után a magyar kapuba került a labda: Di Natale szinte reflexszerűen beleért Aquilani labdájába, a labda alig vánszorgott ugyan el a hálóig - de vezettek az olaszok.

Sokan tartottak akkor attól, hogy a gól után összezuhan az addig tartással játszó magyar csapat, s nem tud fordítani. Várhidi azonban cserélt, s jókat cserélt: Filkor Attila beállítása különösen telitalálatnak bizonyult.

Negyed óra hengerelés

A második játékrész első negyedórájának végén (Gera szólója után) Leandro még, tiszta helyzetből, Buffonba lőtte a labdát, ám alig egy perccel később Juhász Roland gyönyörű gólt lőtt Vaskó lefejelt labdájából. Az Anderlecht védője alighanem szeret az olaszok ellen játszani: a BL-ben tavaly ősszel a Milannak is gólt lőtt.

Néhány perccel később pedig már vezetett a magyar válogatott a világbajnok ellen: Filkor ívelt labdájával Priskin Tamás Fabio Cannavaro mellett, az alapvonal közelében, betört a tizenhatoson belülre. A világ legjobb játékosa nem tudta feltartóztatni, a földre vitte - Mejuto González büntetőt ítélt.

A tizenegyest Gera Zoltán higgadtan, a balra mozduló Buffon mellett, a jobb sarokba lőtte, aztán már következhetett is a híres Gera-szaltó. A magyar csapat előnybe került a világbajnok ellen!

Nem Cannavaro napja volt

S még nem volt vége a gálaelőadásnak: Filkor Attila újabb ívelésére Gera Zoltán startolt, erőszakosan ütközve, megtartotta a labdát a kissé könnyen, sőt nagyképűen keresztező Fabio Cannavaro ellen, okosan középre passzolt, s az érkező Feczesin Róbert góllal üzent bresciai munkaadóinak: "Uraim, engem vettek meg a nyáron!"

A hátralévő percek folyamatos ünnepléssel teltek, a magyar válogatott nagyszerű győzelmet aratott. De hogyan értékeljük ezt a sikert? Roberto Donadoni szerint a magyar válogatott fizikailag múlta felül a játékosait - ez igaz, s erre csak részben magyarázat, hogy a Serie A csak a hétvégén rajtol.

Az is nyilvánvaló, hogy a motiváltabb csapat nyerte meg ezt a találkozót, az, amelyiknek fontosabb volt ez a 90 perc. Az olaszok az első félidőben kényelmesen játszottak, aztán találtak egy gólt, s még inkább azt hitték, félgőzzel is nyernek.

Nem számoltak azonban a magyar játékosok hihetetlen lelkesedésével. Végre láthattunk egy olyan magyar válogatottat, amelyik tisztában volt azzal, mit nyerhet azzal, ha jól teljesít az olaszok ellen.

Most nem kell magyarázkodni

Természetesen ettől a győzelemtől nem oldódott meg a magyar futball minden gondja - őszintén szólva, egyik sem, nem hogy az összes -, de jó volt a mérkőzés után olyan fiatalokkal találkozni, akik életükben először élhették át, milyen a magyar válogatott győzelmét ünnepelni a Népstadionban (Puskás Ferenc-stadionban), világklasszis ellenféllel szemben.

Ez a győzelem nagyjából annyit ér, mint amennyit 2004 májusában a németek elleni, idegenbeli győzelem ért. S azt is tudjuk, a barátságos mérkőzéseken elért sikereknek ma már kicsi a hosszú távon mérhető értékük.

De nem ünnepelni legalább egy napig - tipikusan magyar lenne. Amikor tavaly ilyenkor a horvát csapat megverte a Squadra Azzurrát, Eszéktől Dubrovnikig senkit sem érdekelt, hogy barátságos meccsen győztek a horvátok, s hogy egy mezőnyjátékos sem játszott a világbajnokok közül. Budapesten tizenegy világbajnok is a pályán volt.