A bejelentés előtt Frankfurtban érték el a magyar írót telefonon, így ő már tudta a hírt - írja a 444.hu. Az indoklásban Krasznahorkai László látnoki életművének jelentőségét emelték ki, ami az apokaliptikus terror közepette is képes megmutatni a művészet erejét.

Krasznahorkai László 1954-ben született Gyulán, első elbeszélése 1977-ben jelent meg Tebenned hittem címmel. Azóta a kortárs magyar irodalom egyik legnagyobb hatású alakjává vált. Műveit több mint harminc nyelvre fordították le, és világszerte elismeréssel fogadták. Susan Sontag az

„apokalipszis magyar mesterének”

nevezte, míg W. G. Sebald Gogolhoz hasonlította univerzális víziói miatt.

Első regénye, a Sátántangó (1985) a magyar vidéki pusztulás képeit örökíti meg, és Tarr Béla legendás, hét és fél órás filmadaptációja révén vált nemzetközi kultklasszikussá.

További jelentős művei

• Az ellenállás melankóliája (1989)
• Háború és Háború (1999)
• Seiobo járt odalent (2008)
• Báró Wenckheim hazatér (2016)
• Herscht 07769 (2021)
• A magyar nemzet biztonsága (2025, megjelenés előtt)

Stílusa és világszemlélete

Krasznahorkai László prózája hosszú, hömpölygő mondatokból építkezik, gyakran mellőzi a központozást, miközben filozofikus mélységekbe merül. Írásait apokaliptikus hangulat, egzisztenciális kérdések, valamint a rend és káosz, a hit és kétség közötti feszültség jellemzi. Műveiben a groteszk és a transzcendens egyszerre van jelen, nyelvhasználata hipnotikus, szinte zenei ritmusú. [tiszatajonline.hu]

Díjak és elismerések

• Kossuth-díj (2004)
• József Attila-díj (1987)
• Márai Sándor-díj (1998)
• Nemzetközi Man Booker-díj (2015)
• National Book Award for Translated Literature (2019)
• Prix Formentor (2024)
• Libri irodalmi díj és közönségdíj (2022)

Magyar irodalmi Nobel-díjasok

Krasznahorkai László a második magyar író, aki elnyerte az irodalmi Nobel-díjat. Előtte Kertész Imre kapta meg az elismerést 2002-ben, életművéért, „amely az egyén sérülékeny tapasztalatának szószólója a történelem barbár önkényével szemben”.

A magyar Nobel-díjasok sorában Kertész Imre és Krasznahorkai László mellett olyan tudósok szerepelnek, mint Szent-Györgyi Albert, Karikó Katalin, Krausz Ferenc, Oláh György vagy Gábor Dénes – többségük a természettudományok terén alkotott maradandót.