Csehov Cseresznyéskert című drámáját állította színpadra Tarnóczi Jakab a Katona József Színházban. A mű Morcsányi Géza fordítása alapján készült. A teátrum honlapján olvasható ajánló szerint „a darab szimfónia az elmúlt idők traumáiról; a jelen nehézségeiről és tehetetlenségéről; a jövő kérdéseiről, egy korszak végéről”. Az előadásról Ljuba megformálója, Ónodi Eszter kérdésünkre – még az április 22-i bemutató előtt – azt mondta: a darab mélyreható, a kínos szituációk jelentette komikum mégis oldja a feszültséget.

A főpróbahét kihívásai közepette arról beszélt a színésznő, hogy borzasztóan fáradt, ebben az időszakban 9-10 körül mennek be a színházba, 4-ig próbálnak, 6-ra mennek vissza, és az esti megbeszéléssel éjfél körül zárják a napot.

„Nagyon-nagyon fárasztó időszak, ugyanakkor

ekkor születik meg tulajdonképpen az előadás”

– engedett bepillantást az alkotói folyamat utolsó fázisába, és hozzátette, hogy az ilyenkor tett finomhangolások elképesztően nagyot lendítenek a darabon.

A Csehov-dráma hangulatáról azt mondta, hogy a darab sok teret ad a humorra, a viccre, a nevetésre, de ez semmiképp nem felhőtlen kacagás.

„Nagyon erős a húzása darabnak, és ami humor – nevezzük így – benne van, az inkább a kínon való nevetés” – mondta.

Arról is beszélt, hogy ő maga is meg tudja látni a nehéz helyzetekben a pozitívumot és a humoros szituációkat, szereti a groteszket. „Ha egy picit más fénytörésben nézi az ember a dolgokat, akkor látja, hogy mennyire röhejes minden.” Az is igaz, hogy ez a Csehov-előadás nem a klasszikus értelemben vett abszurd darab – fűzte hozzá.

„Nagy fájdalmakkal vannak ebben az előadásban. Nekem ebben a figurában nem szabad magamat kívülről néznem, mert az hiteltelenné tenné a dolgokat. Közben imádom a szereppel való bíbelődést, nagy ajándék ez nekem. Nagyon szeretem ezeket az apró változásokat, amik történnek próbáról próbára” – mondta Ónodi Eszter.

A Nóra című előadáshoz hasonlította annyiban, hogy itt is várja, hogy idővel majd gazdagodjon az előadás, kíváncsi, hogy egy évvel a bemutató után majd mennyivel lesz más.

A korábbi időszakokkal összevetve a mai helyzetet arról beszélt, hogy anyagi szempontból mindenképp szűkösebbek a lehetőségek. A pályája korai időszakához képest eltűnt a rádiózás mint munkalehetőség, ő maga keveset szinkronizál, viszont megjelentek a sorozatok, csak ott nagyon kevés az olyan színvonalas munka, mint mondjuk az Aranyélet, amiben ő is játszhatott. Elsősorban a jó forgatókönyveket és az igényességet hiányolja.

Őt is hívják napi sorozatra, de úgy látja, a társulati tagság mellé az nem fér bele, és ki is zsigereli a színészt, mellette nem tudna a színházi munkára kellően koncentrálni. A filmforgatás annyiban más, hogy ott megvan, mettől meddig tart ez a sűrű időszak.

„Egyelőre még a napi sorozatra nemet mondtam, hetiekben néha felbukkanok,

az Apatigrisben szerepeltem az RTL-nél, jó pár évvel ezelőtt a Korhatáros szerelem volt a Tv2-n, és az Aranyélet ment az HBO-n. Ez az én sorozatos pályafutásom” – summázott.

Februárban töltötte be az ötvenet, mint mondja, furcsa belegondolni, hogy már nem 4-essel vagy 3-assal kezdődik a kora, de ez van, nem tartja vízválasztónak.

Szóba került egy különlegesség a Cseresznyéskert kapcsán: van egy apró szerep, amiről a rendező, Tarnóczi Jakab elmondta, hogy a színészek sem fogják tudni, ki játssza.

„Lehet, hogy színész, lehet, hogy nem, fogalmunk sincs, nem szabad tudnunk. Ezt a találkozást nagyon várom. Remélem, nem fog nagyon kizökkenteni bennünket a szerepben, de ez például nagyon jópofa dolog a Cseresznyéskertben, és még egy adalék ahhoz, hogy valami nagyon izgalmas legyen” – mondta Ónodi Eszter.

És ha már váratlan helyzetek: kiderült az is, hogy a rendező január végéig más darabot akart színre vinni, de gazdasági okokból változtatni kellett, azt elhalasztották, és elővették a Cseresznyéskertet.