A négy nagyszínpadi és három stúdiópremier kapcsán Mácsai Pál igazgató arról is beszélt az InfoRádióban, hogyan változott a magyar színházi világa az elmúlt két év hatására

A színház is reflektálni szeretne mindarra, ami a világban körülöttünk történik, ez pedig sokféleképpen történhet Mácsai Pál szerint.

Az aktuális események hatnak választásainkra is

„Nyilván abban minden színházi alkotó egyetért, hogy nem a publicisztika direktségével fogalmazunk, hanem műveken keresztül. Egy színház, amelyik komolyan veszi magát, igyekszik mélyebbre nézni a napi politikai eseményeknél - néha nem tud, de azért erre törekszünk” – mondta el a színházigazgató, utalva arra, hogy

mind a koronavírus-járvány, mind az ukrajnai háború, mind pedig az infláció kihat a színházba járó emberek életére és választásaira is.

"Ez a bizonytalan közérzet megdolgoztatja a színházi repertoárt kitalálókat, ilyenkor a legegyszerűbb válasz, hogy valami derűset, valami búfelejtőt, valami vigasznyújtót válasszunk, ami kiemeli a mindennapok hektikus rángatottságából az embereket. A másik pedig az, hogy az újdonság erejével próbáljunk hatni, megkerülhetetlenek vagy kihagyhatatlanok lenni. Mi mind a kettőt választottuk - azért zömmel az újat” – fogalmazott Mácsai Pál.

Mindig aktuális vitadarab a repertoáron

A hét bemutató közül öt ősbemutatójuk lesz, ezek esetében törekedtek arra, hogy önmagukon túlmutató műveket válasszanak. Ilyen lesz Mácsai rendezésében Ferdinand von Schirach Isten című darabja, egy vitadarab, melyben egy egészséges, nyolcvanhoz közelítő férfi dönt úgy, hogy

szeretné befejezni a földi létet.

„Egyszerűen elege van, de ezt nem tudja legális módon megtenni. Erről indul egy vita: az elmúlás méltóságáról, ennek az esélyeiről és hogy az egyének mihez van joga, milyen morális kötelezettségei vannak, mennyivel tartozik a társadalomnak és mennyivel önmagának” – mondta el a darabról rendezője. Mácsai Pál hozzátette: a szerző ügynöksége azt is engedélyezte, hogy a hazai jogi környezetre aktualizálhassa a drámát, így az teljesen aktuális és érvényes lesz Budapesten játszva is.

Talán sosem lesz már minden a régi

Az igazgató arról is beszélt, hogy a koronavírus után a színházaknak megújulva kell a nézőket fogadnia,

„Két mozgás van: az egyik, hogy a Covid miatti félelem elültével valamelyest visszarendeződik a rutin, másrészt pedig új gesztusokat kell a színházaknak kitalálni. Új formát kell keresni, ahogyan azt már Csehov Sirályában Trepljov is mondja. Nem lehet ma megmondani, hogy két-három év múlva hova is hogyan rendezi a Covid miatti változások a színházak és közönségük viszonyát.

Mi most ebből annyit érzünk, hogy nagyon sikeres darabjaik változatlanul nagyon sikeresek, de azok a darabok, amik eddig gond nélkül megteltek, kevésbé mennek.

Körülbelül 90 százalék környékén, valamivel fölötte lesz az éves nézettségünk, amellyel tényleg elégedettnek lehet lenni, de megszoktuk azt, hogy mindig, mindig teltház van. Ennek vége, tartok tőle, hogy hosszú távon van vége” – mondta Mácsai Pál, aki szerint ebben az inflációnak is nagy szerepe lehet, mivel saját közönségük nagy része tanár vagy diák, akik ha kevesebbet költenek, talán épp a színházjegyről mondanak le.

Az újdonságokkal igyekeznek szinten tartani vagy akár növelni az érdeklődést. A színház ugyanis továbbra is mágikus hely, de oda továbbra is be kell csalni a nézőt, aki ma már más világban él – például a jegyek közel 90 százaléka az interneten talál gazdára, de máshogy kell megszólítani a fiatalokat is.

A színigazgató több más témáról, köztük a kőszínházi és független színházi lét különbségeiről is beszélt: a teljes interjút cikkünk alatt hallgathatja meg.