Az elemzők többsége szerint az iráni fegyveres konfliktus lezárása elhúzódhat, sőt az eszkaláció veszélye fenyeget. Ebben a helyzetben jelentősen megnőtt a kockázata annak, hogy újabb migrációs hullám indul meg Európa felé a Közel-Keletről. Irán hét országgal határos szárazföldön: Afganisztánnal, Örményországgal, Azerbajdzsánnal, Irakkal, Pakisztánnal, Törökországgal és Türkmenisztánnal. A nyugat felé vezető útvonalak feltérképezésében jó kiindulópont lehet az előző évek tapasztalata.

Tavaly több mint 2600, szárazföldön vagy tengeren érkező iráni migránst regisztráltak Európában, amellyel a tizedik legnagyobb nemzetiséget alkották. 2025-ben alapvetően két fő útvonalon érkeztek: Líbián át Olaszországba, vagy Törökországon át Görögországba és Olaszországba. Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány vezető elemzője a kialakult helyzetről és az újabb lehetséges migrációs áradatról írt részletes elemzést.

A tanulmány szerzője, László Dávid az InfoRádióban elmondta: az iráni helyzet nagyon súlyos, aminek egyik fő bizonyítéka, hogy az ENSZ becslése szerint már 600 ezer és egymillió közé tehető azoknak a helyi háztartásoknak a száma, amelyeknek lakói otthonuk elhagyására kényszerültek a háború kezdete óta. Ez körülbelül 3-4 millió embert jelent, de vélhetően folyamatosan emelkedik ez a szám.

Az érintettek többsége belső menekült, ők Iránban próbálnak biztonságosabb helyet keresni.

A bombázások főként a nagyvárosokat érintik, így nagyon sokan vidékre, illetve az ország békésebb északi, keleti területeire menekülnek.

Az elemző megjegyezte: a migráció tekintetében Irán nemcsak küldő, hanem befogadó ország is. Például a tálib hatalomátvétel után jelentős tömegek indultak meg Afganisztán felől Iránba. A hivatalos adatok szerint jelenleg 760 ezer regisztrált afgán migráns él Iránban, de László Dávid szerint valójában sokkal több, 3-4 millió afgán ember tartózkodhat a perzsa államban. Az ő sorsuk is kérdéses, hiszen

ha a válság miatt jelentősen megromlik a biztonsági vagy a gazdasági helyzet Iránban, akkor nekik is tovább kell indulniuk, és vélhetően nyugat felé vennék az irányt.

Törökország és Irán hosszú, mintegy 530 kilométeres határon osztozik, a határátkelők jelenleg is nyitva vannak. Ráadásul egy kétoldalú megállapodás értelmében az irániak vízummentesen léphetnek be a törökországi területekre. Az elemző szerint ha a közeljövőben megindul egy újabb menekülthullám, akkor az érintettek a 2015-ös válság idején ismertté vált útvonalakat választhatják, amikor leginkább a nyugat-balkáni útvonal került a középpontba.

László Dávid a jelenlegi helyzetben kevésbé tartja valószínűnek, hogy hatalmas tömegek választanák a Líbia felé vezető utat, hiszen korábban a migránsok repülővel jutottak eI Irántól Líbiáig, az iráni légteret azonban lezárták az ismert okok miatt. Ebből következően marad a Törökországon keresztül vezető út, de a törökök a nyitott átkelők mellett az utóbbi időben biztonsági okokból jelentősen megerősítették ezt a határszakaszt, ami ennek megfelelően viszonylag jól ellenőrizhető. Az elemző hozzátette: a rendelkezésre álló adatok alapján

márciusban nem nőtt jelentősen a határforgalom, ami azt jelezi, hogy az irániak még nem próbálnak meg jelentős számban átkelni Törökország felé.

Egy-egy konfliktus után azonban nem mindig azonnal jelentkezik migrációs válság, amire jó bizonyíték a 2011-ben kirobbanó szíriai polgárháború. Utóbbi következményei csak négy évvel később, 2015-ben csúcsosodtak ki egy jelentősebb menekülthullámban. László Dávid szerint kérdéses, hogy Irán esetében melyik forgatókönyv valósul meg, de elképzelhető, hogy csak évekkel később gyűrűzik be a hatása Európába. A helyzet jelenleg meglehetősen bizonytalan, hiszen nagy az esély egy elhúzódó háborúra, nem lehet teljesen kizárni egy esetleges amerikai szárazföldi offenzívát sem, illetve benne van a pakliban az is, hogy összeomlik Irán „egyébként sem túl rózsás gazdasága”.

Bármi is lesz a végkifejlet, hatása lesz a tágabb értelemben vett közel-keleti térségre, hiszen például Libanon is érintett, ahonnan az utóbbi időben több mint egymillió ember kényszerült otthona elhagyására.

A külpolitikai szakértő ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy ez nem jelenti azt, hogy mindenki egy időben elindul a Közel-Keletről nyugat felé, elképzelhető, hogy csak évekkel később alakul ki egy olyan migrációs válság, mint amilyen 2015-ben is bekövetkezett, és elérte Európát.

Hol van már a Willkommenskultur?

Törökország már az elmúlt években is rengeteg menekültet befogadott az Európai Unióval való együttműködés keretében, és a kiszivárgott hírek szerint a kooperáció megerősítésére törekednek a felek. A cél éppen az, hogy megakadályozzák azt, hogy a 2015-öshöz hasonló migrációs válság alakuljon ki. László Dávid kiemelte: a törökök nemcsak az érintett határszakaszokat erősítették meg, hanem úgynevezett ütközőzónákat is kialakítottak arra az esetre, ha újabb menekültáradat érkezne.

Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány vezető elemzője úgy fogalmazott, az Európai Unió mára elég távol került a 2015 környékén meghirdetett Willkommenskulturtól. Emlékeztetett, hogy a téma kiemelt napirendi pontja volt az Európai Tanács március 19-i ülésének is, a záródokumentumba pedig végül az került be, hogy

az EU-nak együtt kell működnie a külső partnerekkel – főleg Törökországgal – annak érdekében, hogy minél előbb felszámolják ezt a válságot.

A találkozó után Orbán Viktor közölte: tulajdonképpen azt a szabályozást követeli jó néhány ország, mint ami Magyarországon már régóta hatályban van. A magyar miniszterelnök ezzel arra utalt, hogy Magyarország Európában elsőként reagálva a tíz évvel ezelőtt felerősödő migrációs válságra már 2015-ben megépítette a déli határszakaszt védő kerítést. Az azóta eltelt időben több európai ország követte a magyar példát, a magyar kormány pedig már hosszú évek óta hangoztatja, hogy az európai határokon kívül kellene megállítani a migrációt.