Svéd delegáció utazott Szíriába, hogy egyeztessen a bűnelkövető szír állampolgárok visszafogadásáról. Stockholm közölte: együttműködés nélkül nem biztosítja az arab ország számára a fejlesztési pénzeket. Hasonló tárgyalást tartottak Libanonban is. Az Aszad-rezsim megdöntése óta először érkezett hivatalos svéd kormányküldöttség Szíriába november végén. A delegációt Johan Forssell svéd bevándorlásügyi miniszter vezette, aki a tárgyalásokat követően sikeresnek értékelte az egyeztetéseket.

Sayfo Omar az InfoRádióban felidézte: Svédországba 2015-ben, illetve a korábbi években hozzávetőleg 200 ezer szíriai menedékkérő érkezett. Mivel a skandináv ország társadalmán belül az utóbbi időben heves viták zajlottak a bevándorlással kapcsolatos kérdésekről és azok hatásairól, a szír állampolgárok jelenléte tovább fokozta a feszültségeket.

A Migrációkutató Intézet kutatási vezetője elmondta: Svédországban főleg annak tudható be, hogy szigorodott a korábban liberálisabb migrációs politika, hogy 2022 óta kívülről támogatja a kormánykoalíciót a migrációkritikus Svéd Demokraták nevű párt. Mint fogalmazott, a svéd kormányzat „kapva kapott az alkalmon”, amikor tavaly megbukott az Aszad-rezsim Szíriában. Azóta a stockholmi politikai vezetés különböző utakon próbálta meg kijárni, hogy

az új szíriai kormányzattal egyeztetve hazaküldhesse első körben a szír bűnelkövetőket, második körben pedig mindazokat a szír állampolgárokat, akik nem jogosultak a Svédországban való tartózkodásra, mivel hazájukban már biztonságossá vált az élet.

A Migrációkutató Intézet tanulmánya szerint Svédországban 128 szíriai állampolgárt ítéltek el és toloncolnának ki bűncselekmények elkövetése miatt. A szíriai kormányzat partnernek mutatkozik abban, hogy visszafogadja az érintetteket, mivel szüksége van a nemzetközi legitimitásra és az anyagi forrásokra, így például a svéd fejlesztési támogatásokra is.

Sayfo Omar kiemelte: a svéd kormány az önkéntesen hazatérő szíriaiaknak jelentős támogatást biztosít,

egy felnőtt ember 21 ezer eurónyi támogatásra jogosult.

Svédország ezzel a kezdeményezéssel csatlakozik más nyugati országokhoz (például Dániához vagy Németországhoz), melyeknek kormányai különböző támogatásokat adnak azoknak a bevándorlóknak, akik önkéntesen hazatérnek. Svédország esetében az elemző tájékoztatása szerint 60-70 ezer emberről lehet szó. Németországban akár több mint 300 ezer bevándorló is érintett lehet, ennyien dönthetnek úgy, hogy élnek a támogatás igénylésével, és visszatérnek hazájukba.

A szíriai polgárháború kitörése, vagyis 2011 óta körülbelül 1 millió 200 ezer szíriai állampolgár érkezett Európába,

a legnagyobb hullám 2015 környékén indult. Közülük mintegy 300 ezren már rendelkeznek állampolgársággal különböző európai államokban. A további 900 ezer ember közül az érintettek fele már közel került a letelepedési státusz megszerzéséhez, így adott esetben a közeljövőben könnyeben lehetne őket integrálni a gazdaságba is. A többiek viszont különféle jóléti intézkedéseknek köszönhetően „fenntartatják magukat” Sayfo Omar megfogalmazása szerint. Elsősorban az ő távozásukat sürgetnék a már említett nyugat-európai államok.

A terv megszületett, a megvalósítás még akadozik

A Migrációkutató Intézet kutatási vezetője megjegyezte: egyelőre kevés sikerrel zajlanak ezek a hazatelepítési kezdeményezések. Az Aszad-rezsim bukása óta eltelt egy évben egymillióan tértek haza Szíriába, de a többség jellemzően a környező országokból, így például Törökországból, Jordániából és Libanonból. Európai adatok még nem állnak rendelkezésre, de a német állam korábban közölte, hogy ezer bevándorló hazatelepítését hajtotta végre. Sayfo Omar szerint a következő időszakban csupán néhány ezer szír állampolgár térhet haza egy-egy európai országból. Ez főként azzal magyarázható, hogy

Bassár el-Aszad távozása ellenére messze nem olyan ideálisak a körülmények Szíriában, mint például Ausztriában, Németországban, Hollandiában vagy Svédországban.

Az elemző úgy fogalmazott, a hazatelepítési támogatások valóban lehetőséget kínálnak arra, hogy a szíriai bevándorlók biztonságosan hagyhassák el Svédországot, és megfelelő anyagi forrás birtokában élhessenek újra Szíriában. Kiemelte azt is, hogy egyre jelentősebben szigorodnak a nagyobb lélekszámú migránsközösségeket befogadó európai országokban az állampolgárság megszerzésének és a menedékkérelmek elbírálásának a szabályai. Ennek egyik bizonyítéka, hogy Svédország és Németország 2016 óta már csak két évre érvényes oltalmazotti státuszt ad a migránsoknak.

Sayfo Omar arra számít, hogy ahogy a következő években folyamatosan lejárnak az oltalmazotti státuszok, úgy lesz egyre vonzóbb a hazatérés lehetősége olyan bevándorlók számára, akik jogi bizonytalanságban és kétségek között vannak Európában. Ugyanakkor hangsúlyozta: ehhez az szükséges, hogy az érintettek ösztönzést kapjanak, illetve „ne tegyenek keresztbe azok a különböző európai bíróságok, amelyek az elmúlt években folyamatosan próbálták megakadályozni a szigorúbb bevándorláspolitika bevezetését”.