Az új szabályozás célja, hogy a nyugdíj-megtakarítási számlák tulajdonosai (közel százmillió amerikai) hozzáférést kapjanak olyan, eddig főként intézményi befektetők és tehetős magánszemélyek által elérhető alternatív eszközökhöz, mint például magántőkealapok, digitális eszközök, infrastruktúra-projektek vagy ingatlanbefektetések.

A rendelet nem csupán a diverzifikáció lehetőségét ígéri, hanem a hosszú távú hozamok növelését is, miközben enyhítené a túlzott szabályozás és pereskedés által okozott korlátokat. De vajon valóban közelebb kerülnek az amerikaiak a biztonságos és magas nyugdíjhoz, vagy inkább egy kockázatos pénzügyi kísérletként fog az elnöki rendelet bevonulni a gazdasági történelemkönyvekbe?

Mit csinálnak a nyugdíjalapok?

A nyugdíjalapok a jövőbeni nyugdíjkifizetések fedezetére létrehozott befektetési alapok, amelyek sajátos előnyökkel és korlátokkal működnek. Mivel befektetési horizontjuk évtizedekben mérhető, számukra a rövid távú likviditás kevésbé fontos, ugyanakkor alapvető követelmény a biztonság és a stabil hozam. Ezt elsősorban eszközosztályok közötti diverzifikációval igyekeznek elérni.

Ebben a részvények, a kötvények és más hagyományos eszközök mellett olyan alternatív befektetések is szerepet kaphatnak, amelyek kockázatosabbak ugyan, de hosszabb távon növelhetik a portfólió teljesítményét. Fontos azonban látni, hogy egy megtakarítónak (különösen a nyugdíjhoz közeledve) a hozamnál egyre fontosabb lesz a biztonság.

Ki akarná például azt, hogy az utolsó aktív évében a megtakarítása értéke felére essen?

Donald Trump javaslata, hogy a nyugdíjalapok a hagyományos eszközökön túl magántőke-alapokba és kriptovalutákba is fektethessenek, két irányból indokolható. A magántőke esetében ez a tőkeáramlás új lendületet adhat kisebb, gyors növekedésre képes amerikai vállalatoknak, erősítve a „Make America Great Again” gazdasági narratívát, amely a hazai vállalkozások bővülését és munkahelyteremtést állítja középpontba.

A kriptovaluták bevonása pedig egyfelől politikai gesztus a digitális eszközök hívei felé, másfelől illeszkedik az adminisztráció narratívájába. Scott Bessent pénzügyminiszter szerint az Egyesült Államok „a kripto aranykorába” lépett, és a stablecoinok a dollár nemzetközi pozícióját is erősíthetik.

Hogyan változnak a hozamok és a kockázatok?

Mindkét eszközosztály komoly hozampotenciált hordoz. A magántőke-alapok történelmi átlagban hosszú távon felülteljesítették a tőzsdei részvényindexeket, miközben alacsonyabb korrelációt mutattak a nyilvános piacokkal. A kriptovaluták esetében a bitcoin 2023-ban 155 százalékos emelkedést produkált, és a hét hét napján, napi 24 órában nyitva tartó piac likviditása is egyedülálló rugalmasságot biztosít.

Ugyanakkor ezek a hozamok nem ingyen érkeznek. A magántőke-alapokba befektetett tőke jellemzően 7–10 évig lekötött, a teljesítmény pedig csak a futamidő végén mérhető meg egyértelműen. A kriptovalutáknál pedig a volatilitás szélsőséges. A múltban mint több tízezer token árfolyama esett nullára, de még a bitcoinnak is volt olyan éve, amikor harmadára esett az értéke (2022).

Honnan jönnek majd a befektetések?

A javaslat rejtett következménye, hogy az új alternatív befektetésekbe irányított nyugdíjvagyon más eszközökből vonódik el. Ez mérsékelheti a részvénypiaci keresletet, nyomást gyakorolhat az árfolyamokra, és a kötvényhozamok emelkedéséhez vezethet. Végső soron a döntés lényege, hogy a nyugdíjalapok nagyobb szabadságot kapjanak a magasabb kockázatú eszközök felé. Ám a nyugdíjalapoknak fontos lesz szem előtt tartani, hogy bár a magasabb hozam ígérete mindig csábító, a nyugdíjmegtakarítások esetében sosem egy jó negyedévet szeretnénk, hanem jó évtizedeket.

A cikk szerzője Sebestyén Géza, az MCC Gazdaságpolitikai Műhelyének vezetője és a BCE docense