Kezdetben nyolcvanan jelöltették magukat az elnöki pozícióra, de végül mindössze hat ember indulását hagyta jóvá az iráni politikai rendszer egyik legbefolyásosabb szerveként működő Őrök Tanácsa, akik közül ketten visszaléptek, tehát végül négy jelölt maradt, akire szavazni lehet az előre hozott választáson. Tárik Meszár szavai alapján a négy induló közül három jelölt reménykedhet az elnöki címért:

• a keményvonalas Mohamed Báqer Qalibáf, az iráni parlament jelenlegi elnöke, a Forradalmi Gárda egykori parancsnoka,
• a szintén ultrakonzervatívként számontartott Szaid Dzsalili, aki korábban Irán nukleáris főtárgyalója volt, valamint
• az egyedüli reformpárti Maszúd Pezeskián volt egészségügyi miniszter.

A két komolyabb iráni közvélemény-kutatás egyikén Qalibáf végzett az első helyen, a másikon viszont Pezeskián. Megjegyzendő, meglehetősen nagy eltérés volt a felmérések adatai között, úgyhogy ezek alapján nem lehet pontosan megtippelni, hogy végül ki fogja nyerni a választást, de mindenképp nagy verseny várható – mondta a Migrációkutató Intézet vezető kutatója, emlékeztetve: a nyertesnek abszolút többséget kell megszereznie, ami egyáltalán nem biztos, hogy bármelyik jelöltnek is sikerülni fog. Amennyiben senki nem éri el az 50 százalékot, második fordulót tartanak, ahol már csak az első fordulóban két legjobb eredményt elérő jelölt méretteti meg magát.

Legfontosabb kérdések, témák

A kampány érdekességeként említhető, hogy a migráció kérdése nemcsak az európai diszkurzust foglalja el, hanem a iránit is, tehát ez egy kardinális téma volt. Nem is csoda, tudniillik több mint 6 millió afgán menekült, illetve bevándorló él a perzsa államban, akik súlyos terhet rónak az ország gazdaságára. A gazdaság és migráció mellett maga az állam vezetéses is kiemelt kérdés volt az öt elnökjelölti vita során, amit az elmúlt hetekben tartottak. A legnagyobb figyelmet mindazonáltal talán a gazdaság kapta, ugyanis Irán komoly inflációval néz szembe, magas a munkanélküliség a fiatal munkaerő pedig elvándorol.

A két legfőbb esélyes elképzeléseit illetően a szakértő elmondta: bár mindkét jelölt szigorú migrációs politikát ígér, Mohamed Báqer Qalibáf kimondottan visszatoloncolná a bevándorlókat, és tovább építené a falat a két ország falat, Maszúd Pezeskián viszont kevésbé drasztikus. Szerinte a Nyugat elhibázott Afganisztán-politikájából ered a bevándorlás Iránban, amiért felelősséget és anyagi hozzájárulást kellene vállalnia. „Mindkét jelölt »migrációrealista« hozzáállással rendelkezik, csak a megoldást picit másképp képzelik el” – fogalmazott.

Azzal kapcsolatban, hogy milyen politikai irányváltás következhet az előző elnök elképzeléseihez mérten, a kutató emlékeztetett: ezt elsősorban a legfelsőbb vallási és politikai vezető, Ali Hámenei szabja meg, mert maga az elnök „csak egy végrehajtó”, a második legfontosabb ember Iránban, így óriási változásokra nem kell számítani. Vagyis ha Hámeneivel történne valami a közeljövőben, akkor lehetne egy nagyobb hatalmi vákuum, de Ebrahim Raisz elnök halát követően sikerült elkerülniük a politikai káoszt, mint ahogyan sokan vizionálták – magyarázta Tárik Meszár, hozzátéve: a külpolitika tekintetében biztosan marad minden az eddigiekben.

Várható részvétel

A korábbi választásokon való részvétel relatíve magasnak volt tekinthető, tízen valahány évvel ezelőtt elérte a 70-80 százalékot, ami kiemelkedő nemzetközi szinten is. Ehhez képes most volt olyan közvélemény-kutatás, ami szerint az emberek 20 százaléka fog az urnák elé járulni, ami a szakértő szerint egyfajta tüntetésként is felfogható, mivel sokan ellenzik az iráni rendszert: úgy gondolják, hogy elnyomó, nem tiszteli a nők jogait, társadalmi problémákat szül. De olyan felmérés is született, ami 40-45 százalékos részvételről tanúskodott. Ráadásul az sem biztos, hogy aki elmegy szavazni, az érvényes szavazatot fog leadni. Tehát sokféle forgatókönyv felmerült, de várhatóan alacsony lesz a részvétel – tette hozzá a Migrációkutató Intézet vezető kutatója.