A Titan lemerülése a Titanichoz két órát vesz igénybe, de egy óra negyvenöt perc elteltével megszakadt a kapcsolata a Polar Prince-szel, azzal a hajóval, amely a roncs közelébe szállította - írja a CNN. (Ezek a kis "expedíciós" tengeralattjárók nem annyira önállóak, mint a klasszikus hadi eszközök, és szükségük van egy kísérő hajóra, amely a merülések helyszínére, illetve onnan vissza viszi őket.)

Az OceanGate Expeditions nyolcnapos útjának fénypontja lett volna a merülés: a kanadai Új-Fundlandról indult az küldetés, ahonnan 400 tengeri mérföldet utazva megérkeztek a Titanichoz.

Helyi idő szerint vasárnap reggel vesztették el a kapcsolatot a tengeralattjáróval, a kutató-mentő munkálatok még aznap megkezdődtek.

Az egyelőre nem ismert, mi történhetett a Titannel, miért veszthette el a kapcsolatot a hajóval és milyen közel volt a Titanic roncsaihoz, amikor eltűnt.

A tengeralattjáróban a pilótán kívül négy ember utazik, köztük Hamish Harding brit milliárdos üzletember. Ezt saját cége, az Action Aviation tette közzé a közösségi médiában.

"A tengeralattjáró elindult, Hamish megkezdte a merülést" - írták még vasárnap.

Harding az első közt volt, akik lemerültek a Föld legmélyebb pontjára, a Challenger Deephez, szombaton pedig arról írt, büszke arra, hogy most a Titanichoz merülhet le. A férfi mellett egy pakisztáni apa-fia páros tartózkodik még a Titanon: Shahzada Dawood és fia, Sulaiman Dawood családja közelményben tudatta ezt.

Ilyen belülről egy 3760 méter mélyre történő merülés a Titannal:

Hamish Harding szombaton arról is írt, hogy Paul-Henry Nargeolet búvár is velük tart. A férfi már több expedíciót vezetett a Titanic roncsaihoz. sok tárgy onnan való kiemelését felügyelve. A CNN-nek nem sikerült Nargeolet-t elérnie.

Az OceanGate szerint a merülésekre a pilóta és egy szakértő mellett általában három fizető utat visznek.

Becslések szerint 70-96 órára elegendő oxigénje lehet a járműnek, ami azt jelenti, péntekig van idő kimenteni, viszont

veszélyesen mélyre kell ehhez lejutni.

Még 1973-ben Roger Chapman és Roger Mallinson Pisces III nevű tengeralattjárójából 480 méter mélyről sikerült megmenteni a benn ragadtakat - ennél mélyebbről még nem sikerült még sikeres akciót végrehajtani. Ők 76 órát töltöttek odalenn.

A Titanic roncsa ugyanakkor ennél jelentősen mélyebben található, mintegy 3900 méter mélyen fekszik. Az időjárás (magas hullámok, a szél által felkorbácsolt víz képezte köd), a Titan állapota és egyéb tényezők is nehezíthetik a munkát.

A Titan 4 kilométeres mélységbe képes lemerülni az OceanGate közleménye szerint.

Az OceanGate szerint a Titan egy több mint 10 ezer kilós, szénszálból és titánból készült tengeralattjáró, melynek beépített biztonsági rendszere azonnal riasztja a pilótát, ha a nyomás megváltozik vagy azt észleli, hogy az eszköz szerkezete sérült. A Titan vízbe engedéséhez és kiemeléséhez külső segítség kell, kijutni belőle csak egy 17 csavarral kívülről rögzített ajtón át lehet.

A mélyben kizárólag az anyahajótól kapott szöveges üzenetek segítségével tud közlekedni, mivel odalenn nem érzékelhetőek a GPS-jelek.

A Titant jelenleg a levegőből, a vízről, illetve radarral keresik, valamint mélytengeri búvárok is részt vesznek az akcióban a kormányzati szervek mellett.

Attól függően, hogy hol és milyen mélységben találják meg a merülőhajót, a mentőhajók számára korlátozottak lehetnek a lehetőségek.

Az amerikai haditengerészet nukleáris meghajtású tengeralattjárói például általában 240 méter mélységig működnek, ami azt jelenti, hogy nem tudnak lemerülni az óceán fenekére, ahol a tengeralattjáró burkolatára nehezedő víznyomás miatt a hajó felrobbanhat.

A haditengerészetnek vannak speciális mentő tengeralattjárói, de még ezek is csak bő 600 méteres mélységig képesek mentésre.

Így indul merülni a Titan:

Teszt a Titannal - felszínre emelkedés:

Az 1973-as mentés során a hatóságok más tengeralattjárókat és egy távirányítású, a haditengerészet által kifejlesztett mentőhajót használtak, hogy köteleket rögzítsenek a Pisces III-hoz, amelyekkel aztán visszahúzták a felszínre.

Nem világos, hogy ezek a módszerek működnének-e a Titan esetében, mivel jelenleg nem tudni, hol és milyen mélységben, illetve milyen állapotban van.

Alistair Greig, a University College London tengerészmérnök professzora két forgatókönyvet is felvázolt a Titannal kapcsolatban. Mint elmondta, a tengeralattjárók általában rendelkeznek egy olyan ballasztsúllyal, amelyet vészhelyzetben ki tudnak engedni, és így a felhajtóerő segít a felemelkedésükben. Ha kommunikációs és/vagy elektromos hiba történt, akkor a Titan valószínűleg valahol a felszínen lebeg, és várja a mentést.

Amennyiben viszont a másik forgatókönyv következett be és a hajótest szivárog, akkor súlyosabb a helyzet. Ha ugyanis lesüllyedt a fenékre és saját erőből nem képes felszínre emelkedni, a mentés lehetőségei nagyon korlátozottak. Ha le is jutnának a búvárhajóhoz, kétséges, hogy a nyílásához tudnának-e csatlakozni.