Kaotikus reptéri jelenetekkel köszöntött be az idei nyári utazási szezon: a közel kétéves Covid-zárlat után támadt példátlan utazási kedv igen sok légitársaságnál és még több repülőtéren komoly logisztikai problémákat okozott, és szinte egymást érik a többórás késésekről vagy járattörlésekről szóló beszámolók.

A mindezek nyomán elvárt kártérítés növekvő terheket jelent a légitársaságok számára, amelyeknek az elmúlt években egyszerre kellett a járványzárlat miatt bevételkieséssel, illetve a leállások nyomán a szakképzett munkaerő tömegesen elvándorlásával szembenézniük. Az utóbbi hatása a járatok újraindulásával vált érezhetővé, de a társaságok már ezt megelőzően, a zárlat időszakában is komoly kompenzációs terhekkel szembesültek.

A nemzetközi légi forgalmi szövetség (International Air Transport Association, IATA) becslése szerint például csupán a 2020 márciusa és májusa között vásárolt, majd utóbb a járvány miatt használhatatlannak bizonyult jegyek visszatérítése több mint kilencmilliárd eurójába került az iparágnak.

Az idei nyár ismétlődő repülőtéri káoszai ennek ellenére sokak nyaralását, netán sürgős üzleti útját megkeserítette, ami alaposan felpaprikázta az utasjogok védelmezőit is. Mindebből pedig együttesen valóságos háborús helyzet nőtt ki a szolgáltatók és a jogvédő szervezetek között.

Az utasjogok védelmét ellátó EU-szintű fogyasztóvédelmi szervezetek most szigorításért lobbiznak, és például a kártérítések automatizálását sürgetik, míg a légitársaságok nemzetközi lobbiszervezetei éppen, hogy a már létező kompenzációs szabályok szerintük fennálló igazságtalanságára és úgymond tarthatatlanságára panaszkodnak, és mielőbbi reformot sürgetnek.

A szembenállásról beszámoló brüsszeli Politico az eset kapcsán megszólaltatta Thomas Reynaert-t, a légitársaságok brüsszeli székhelyű lobbiszervezetének (Airlines for Europe – A4E) igazgatóját, aki szerint igazságtalan több száz eurós kártérítést elvárni egy olyan késésért, ami jó eséllyel csak csekély hatással van az utasok tényleges helyzetére. Ráadásul – tette hozzá – a kompenzáció mértéke szerinte önmagában is erősen eltúlzott.

„Nem fair, ha valaki 300 eurós kártérítést kap egy 50 eurós jeggyel elszenvedett néhány órás késésért” – vélte nyilatkozatában Reynaert.

A brüsszeli székhelyű, EU-szintű fogyasztóvédelmi szervezet (The European Consumer Organisation – BEUC) jogi szakértője, Steven Berger ezzel szemben azzal érvelt, hogy ha valaki Litvániából Portugáliába váltott egy 30 eurós jegyet, majd járattörlés miatt két napot várakozni kényszerült, a keletkező pluszköltségek megtérítésére is joggal tart igényt, nem csupán az eredetileg elvesztett repülőjegy árára.

Berger szerint éppen, hogy a kompenzációs szabályok erősítésére, de különösen ezek kikényszerítésének javítására van szükség. Szerinte a temérdek kártérítési per is abból fakad, hogy a légitársaságok különböző ürügyekkel kibúvót keresnek a kártérítés megfizetésére.

Szakértők megjegyzik, hogy az utóbbit részben magának a jogszabálynak a nem kellően precíz megfogalmazása is idézi elő. A jelenlegi szabály szerint ugyanis

ha a járatkésés (vagy járattörlés) „rendkívüli körülményekből” fakad, úgy a légitársaság pénzügyileg nem tehető felelőssé ennek következményeiért.

Azt azonban a rendelkezés nem részletezte, hogy mi minden értendő „rendkívüli körülmény” alatt, miért is esetjogi perek sokaságának ítéletei nyomán kezd összeállni, hogy mikor mire lehet számítani, ami aligha erősíti a jogbiztonságot, és ez nem mellesleg egyik félnek sem előnyös.

A Politico tudni véli, hogy az ügy már politikai szinten is visszhangokat vált ki, ám egyelőre érdemben senki nem meri egyik irányban sem elkötelezni magát. E szerint, bizottsági és EU-tagállami oldalon akadnak, akik elvben nyitottak a légitársaságok érveire, de nyilvánosan nem merik és nem is akarják felvállalni a már megítélt utasjogok kurtítását.

A megoldás egy nyilatkozatában névtelenséget kérő európai bizottsági munkatárs szerint az lehet, ha a jogszabályt olyan formában módosítják, hogy az pontos körülírásokkal előre egyértelművé teszi a jogok és kötelességek tényleges körét.

A féléves cseh EU-elnökség részéről értesülések szerint mindenesetre azt jelezték, hogy

a szeptemberben kezdődő EU-tanácsi ülések napirendjére fel kívánják fenni a légiutas-kárpótlási jogszabály reformjának a kérdését is.

(Ennek kapcsán megfigyelők emlékeztetnek, hogy az Európai Bizottság már 2013-ban előállt egy olyan módosítási javaslattal, ami például a jelenlegi háromórás késedelmi küszöbszintet öt órára tolná ki.)

A tényleges majdani fogadtatás egyelőre szakértők szerint többesélyes, különösen, hogy a jogalkotási folyamatban együttdöntési joggal az Európai Parlament is részt vesz, ahol viszont a fogyasztóvédelmi szervezetek befolyása jelentős.

Egyéni ötletek mindenesetre máris széles körben keringenek. Megszólalt például a Ryanair főnöke, Michael O’Leary is, aki a most formálódó brit szabálymódosítást ajánlotta az EU-jogalkotók figyelmébe. Az asztalon lévő brit javaslat ugyanis egyebek között nem előre rögzített kompenzációs összeget állapítana meg, hanem az értékesített jegy tényleges árához viszonyítva javasolna bizonyos kártérítési arányt alkalmazni. A fogyasztóvédők máris tiltakoznak.

EU-intézményi oldalon jelenleg még tart a nyári szünet, de az utaskompenzációs kérdés megfigyelők szerint jó eséllyel előtérbe kerülhet szeptemberi brüsszeli szezonnyitás után.