A kiállítás alapja egy könyv, amit a kiállítás megnyitójával egy időben mutattak be, azonos címmel jelent meg. Ez az első olyan kötet, amely a súlyának megfelelően reprezentatív módon, nagyon sok illusztrációval mutatja meg azt az utat, ahogy a magyar festők ránéztek Budapestre 150 év alatt.

Mint Molnos Péter, a „Budapest a festők szemével” című kiállítás kurátora az InfoRádióban elmondta, a 19. század közepétől indul a kronológia Rudolf von Alt képével – ez egy apró kis akvarell –, illetve egy nagy vetítésen bemutatják Rudolf von Alt litográfiasorozatát, ahogy a 19. század közepén ránézett Budapestre, és azokat a fontos pontokat kiemelte, megfestette, illetve a litográfián sokszorosította, amelyek aztán egész Európában kialakították a Budapest-képet ebben az időben.

Utána következik a 19. század végének néhány historizáló akadémista képe – például egy Egerváry Potemkin Ágost alkotása is a kiállításra került, és aztán jön a modernizmus klasszikus korszaka, a XX. század eleje, nagyon szép, a vadak (a fauvizmus) stíluskörébe tartozó alkotások is a falakra kerültek, Czóbel Béla, Ziffer Sándor művei, Kmetty János, Nemes Lampérth József képei, Perlott Csaba Vilmostól három fantasztikus nagyméretű városi veduta látható – sorolta a kurátor.

„Ezután végigmegyünk a 20-as éveken, a 30-as éveken, Kontuly Bélától egy nagy sorozat, Vaszary Jánostól a korzó sorozat szinte összes darabja kikerül a kiállításra, és végül a 60-as, 70-es évekkel zárjuk, méghozzá Czene Béla és Mácsai István alkotásaival, amelyek varázslatos módon tökéletesen megidézik azt, ami a 60-as, 70-es, 80-as években a budapesti utcát jellemezte” – fogalmazott Molnos Péter.

Persze az összemérhetetlen, ha valaki egy szép könyvben lapozgat, de ha azokat élőben is látja, megtekintheti a saját szemével, az teljesen más élményt jelent.

„Maga a műalkotásnak, amikor előtte állunk, a felülete, a festékfelrakás érzéki szépsége sokkal nagyobb erővel hat, mint egy reprodukció, de a mai nyomdai és fotótechnika már majdnem tökéletes színhelyességet és élességet képes előállítani. Tehát, azt gondolom, hogy bizonyos tekintetben a könyv többet is adhat, mint egy kiállítás. Egyrészt maga a bőség: ez a kötet 564 oldalon 550 műalkotás reprodukcióját közli. Soha ilyen bő válogatás budapesti témájú festményekből nem született Magyarországon, sem sehol a világon. Emellett még körülbelül 200-220 dokumentumfotó is helyet kapott az oldalakon, és 8 fantasztikus művészettörténész 12 tanulmánya került a lapokra, amelyek teljes kontextusban bemutatják azt az utat, ahogy Budapest fontos témává vált a festők, a magyar festők témakatalógusában, ugyanis a 19. század végén, a 20. század elején nem olyan nagy előszeretettel fordultak ehhez a témához a festők. Ezt egyébként több korabeli cikk is bizonyítja, ahol arról beszélnek a kritikusok, hogy a külföldi festők és a külföldi turisták mennyire imádják Budapestet, de a pesti polgár mindig csak a hibát látja a fővárosban, a magyar művész pedig nagyon ritkán fordul ehhez a témához. Úgyhogy kellettek központi pályázatok is, hogy a festők Budapesthez forduljanak, Budapest kitüntetett pontjait ábrázolják. Utána szép lassan teret nyert ez a téma, és már találunk olyan festőket, akiknek az életművében központi szerepet játszik” – mondta a kiállítás kurátora.

A Kieselbach Galéria kiállításán külön teremben mutatják be Kontuly Béla, Vaszary János és Czene Béla műveit, ahogy Mácsai István művészete is, a kiállítás és a könyv is ezekkel a képekkel zárul. Ő egész életében, gyakorlatilag az 1960-as évek elejétől a haláláig folyamatosan visszanyúlt a pesti utca témájához, és egy fantasztikus képsorozaton örökítette meg, hogy hogyan változik Budapest – zárta összegzését a Molnos Péter az InfoRádióban.

A cikk Rozgonyi Ádám interjúja alapján készült.