Wagner Péter felidézte: a NATO pénteki rendkívüli online csúcstalálkozójának legnagyobb eredménye az volt, hogy aktiválták az úgynevezett NATO Reagáló Erőket (NATO Response Force, rövidítve NRF), amit épp az ilyen helyzetekre találtak ki, de a 2002-es létrehozása óta erre még nem használták, csak kollektív védelem céljából, illetve humanitárius- és katasztrófahelyzetben, vagy épp egy olimpia biztosítására. Az NRF egy 40 ezer fős katonai erő, aminek az egységeit – melyek nincsenek állandóan együtt – a tagállamok ajánlják fel. A NATO döntése értelmében tehát most ennek egy – meg nem határozott – részét Kelet-Európába fogják küldeni.
A Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója egyetértett azzal, hogy erre reagálandó számítani lehet(ett) orosz válaszlépésekre. Szerinte ugyanis az, hogy Vlagyimir Putyin – vasárnap – a többi között elrendelte az orosz nukleáris erők készültségét, inkább erre lehetett válasz, nem pedig a bejelentett EU-s szankciókra, amik persze szintén kemény lépések orosz szempontból. Ám hogy pont az következik katonai értelemben, amit Moszkva mindig is szeretett volna elkerülni, vagy ami leginkább zavarta, vagyis hogy NATO-erők települjenek nagy számban a határvidékére, az a bizonytalanságérzetét tovább növelhette – vélekedett a szakértő. Hozzátette: a lépés a szövetségesek számára – elsősorban a baltikumi országok, valammint Lengyelország és Románia, továbbá talán Bulgária számára – értelemszerűen azt fogja jelenteni, hogy újabb katonai erők fognak ezekbe a régiókba érkezni, amik – az adott országok védelmi tervének megfelelően – be lesznek illesztve a helyi katonai erőkkel való együttműködésbe.
Wagner Péter megjegyezte, gyakorlatokat fogunk látni, és
„ha a NATO »ügyesen« csinálja, rengeteg PR-t fogunk ehhez kapni”, mutatva, hogy tényleg egy olyan katonai szövetségről van szó, ami meg akarja védeni a tagjait.
„Hiszen attól, hogy a NATO-főtitkár ezt kijelenti, az adott ország közvéleménye nem biztos, hogy ezt elhiszi” – magyarázta a kutató. A Külügyi és Külgazdasági Intézet munkatársa megjegyezése magyarázatául hozzátette: nemrégiben jelent meg a Stratégiai Védelmi Kutatóintézet tavaly decemberi felmérése, mely alapján a megkérdezettek többsége nem igazán hiszi el, hogy baj esetén az Egyesült Államok – vagy Németország, Törökország, Franciaország, stb. – megvédené Magyarországot. Wagner Péter szerint elképzelhető, hogy a baltikumiaknak a bizalma nagyobb a NATO-ban, de a fent említett telepítéseknek pontosan az a célja, hogy a hitelességet fenntartsák és tovább erősítsék.
Azzal kapcsolatban, hogy Ukrajna közvetlen fegyverszállítmányokat kap olyan országoktól is, amelyek NATO-tagok, illetve erről EU-s szinten is döntés született, a szakértő megjegyezte, hogy az eddigi hírek alapján ezek leginkább védekező jellegűek, tehát harckocsielhárító fegyverek és vállról indítható légvédelmi rakéták, és a nyugati partnerek még mindig tartózkodnak attól, hogy támadó fegyvereket biztosítsanak Ukrajnának. A kivételt talán az jelentheti, hogy már szóba kerültek vadászgépek is, megsemmisült darabok helyére – jegyezte meg. Ezek zömében több kelet-európai országban még használatos MiG-29-es gépek lehetnek, amik lassan leváltásra kerülnének Bulgáriában, Szlovákiában vagy Lengyelországban.
Wagner Péter szerint
a fegyverszállítmányoknak erős pszichológiai hatása lehet mind az oroszok, mind az ukránok felé, nyilvánvalóban ellentétes értékkel,
és persze azt is jelentheti, hogy az oroszok haditerve Ukrajna vagy Ukrajna felének elfoglalására még költségesebb lesz, vagy még kevésbé fog sikerülni. „Most azonban ezt még nem tudjuk megmondani, mert még Oroszország sem vetette be az összes, a határokon felsorakoztatott erőit, legalábbis amerikai tisztviselők szerint” – zárta gondolatait a Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója.
