Az Európai Bizottság hónapokkal ezelőtt tett javaslatot az úgynevezett emisszió-kereskedelmi rendszer (ETS) kiterjesztésére, amely utóbb az EU 2055-ös klímapolitikai vállalásai szempontjából is brüsszeli megítélés szerint az egyik lehetséges rásegítő eszközként került megvitatásra.

A kezdeményezés lényegi pontja, hogy az eddig az erőműveket, légiforgalmat és bizonyos nagyipari szektorokat érintő rendszert a jövőben a városi közlekedésre és lakóházak energiafogyasztására is kiterjesztenék.

Az eddig mechanizmus logikája szerint a nagy környezeti kibocsátók már jó ideje csak úgy juttathatnak széndioxidot a légkörbe, ha ennek mennyiségére előzetesen úgynevezett kibocsátási engedélyt vesznek. Ezt eddig valamennyire kipárnázta, hogy minden tagországban elérhetővé tettek bizonyos ingyenes kibocsátási kvótát is, aminek mértéke azonban már eddig is csökkenő volt.

Az idén elfogadott klímavédelmi célok teljesítése érdekében egy tagállami kör, valamint az európai bizottság annak érdekében igyekszik szükséges mértékű tagállami egyetértést elérni, hogy az ingyenes kvótákat teljesen vezessék ki a rendszerből, ez utóbbit pedig alkalmazzák majd az említett – közlekedési és épületfenntartási – szektorok esetében is.

Frans Timmermans klímaügyi biztos és bizottsági alelnök erről mondta azt a héten EP-képviselőknek, hogy

„a piacnál jobb ösztönző arra, hogy az érintett szektorokat a megújulók felé terelje, nincsen”.

A szénenergiára jobban ráutalt országok, valamint a lakossági fogyasztás költségterheit részben állami beavatkozással tompítani igyekvő tagállamok – köztük Magyarország – azonban kezdettől fogva erős fenntartásokkal (Varsó mindvégig kifejezetten ellenségesen) álltak az elképzeléshez.

Mindez az illetékes miniszterek hétfői tanácsülésén ismét markánsan láthatóvá vált, midőn a lengyel klímaügyi miniszter, Annak Moskwa kategorikusan kijelentette:

ha a klímacélok érekében olyan mechanizmusokat is intézményesíteni akarnak, ami ront az állampolgárok életszínvonalán, akkor az ellen a lengyel diplomácia „jogi lépéseket fog tenni”.

Úgymond, lengyel megítélés szerint már maga az emissziókereskedelmi rendszer is reformra szorulna, arra pedig végkép alkalmatlan, hogy mechanizmusait a közlekedésre és lakóházakra is kiterjesszék.

Ugyanerről egyébként Orván Viktor miniszterelnök a keddi kormányinfón maga is úgy nyilatkozott, hogy „a szénerőművekre eddig kivetett adót most a lakásokra és a gépkocsikra is ki akarják terjeszteni. Ennek vannak támogatói az országok között, de Közép-Európa országai kivétel nélkül ellenzik.”

„Magyarország különleges helyzetben van, ugyanis a rezsit fixálták. Nagy csata volt Brüsszelben, még mindig van csata a közgazdász körökben. A csehek, a lengyelek, a szlovákok és mi, magyarok ragaszkodtunk ahhoz, hogy az energiaárak emelkedését meg kell fékezni, és nem szabad megengedni, hogy újabb energiaadót vezessenek be” – tette hozzá a kormányfő.

A hétfői miniszteri ülésről tudósító sajtójelentések szintén megjegyzik, hogy a tervbe vett kiterjesztés Lengyelország és Magyarország mellett több EU-országban (így Belgiumban, Csehországban, Írországban, Lettországban, Litvániában, Luxembourgban, Máltán, Romániában, Spanyolországban, Svédországban és Szlovákiában) is „aggodalmat” kelt, a várható árfelhajtó hatás miatt.

Az említett értesülések szerint

a kezdeményezés támogatói között elsősorban Dánia, Finnország, Hollandia, Horvátország, Németország áll – a Euractiv idesorolja Franciaországot is.

A hétfői EU-tanácsi ülésen a lengyel delegáció mindenesetre azt is felvetette, hogy Varsó szerint ebben a kérdésben csak konszenzussal lehessen dönteni, azaz ne alkalmazzák a belsőpiaci ügyeknél amúgy szerződés szerint használatos többségi szavazási rendszert, mivel a döntés úgymond olyan pénzügyi következményeket vetít előre, ami ezt indokolttá teszi.

Brüsszelben arra számítanak, hogy a téma a 2022-es francia EU-elnökség alatt az egyik kiemelt vitakérdés lesz majd.