Már a „francia félév” alapprioritása is három fő irányt céloz: az „Európa szuverenitásának” (a világban gazdasági és stratégiai értelemben vett önállóságának) erősítését, egy „új növekedési modell” kijelölését és az „emberközeli Európa” mindennapivá tételét.

Mindezt párizsi sajtóértekezletén azzal summázta a francai államfő, hogy a féléves francia elnökség kiemelt célja elősegíteni, hogy a saját határain belül együttműködő Európa mind nagyobb mozgástérrel és kötetlen döntésszabadsággal rendelkezzen a világban is saját sorsának formálásakor.

Macron szerint mindehhez egy sor részterületen merész új döntések bevállalásán át vezet az út, és ennek jegyében szinte

minden fontosabb uniós politika kapcsán kilátásba helyezett kisebb-nagyobb határköveket a félévre.

Az átfogó európai uniós digitális szabályozó csomag (az EU digitális piac és a digitális szolgáltatások egészét érintő, jó egy éves bizottsági törvényhozásai javaslat) kapcsán például leszögezte, hogy Párizs azt szeretné, hogy ha a féléves elnökség alatt megállapodás születne mindkettőről. Mint a Financial Times ennek kapcsán megjegyezte, ez felettébb ambiciózus elnökségi vállalás annak fényében, hogy a két törvényhozási alcsomagról még csak most fog elkezdődni az EU-döntéshozásban érintett intézmények (Európai Parlament, tagállami EU-tanács, kiegészülve az Európai Bizottsággal) között az egyeztetés, ami ritkán ér véget hat hónapon belül.

Mindeközben a leendő francia elnökség „szívügyének” tekinti, hogy a „francia félév” alatt megállapodás szülessen az európai minimálbér-szabályozásról, valamint a nemek között fennálló bérezési különbségek visszaszorításáról. Az előbbi annyival előbbre jár a digitális csomaghoz képest, hogy itt a napokban már megszületett a tagországok többségi véleménye (általános egyetértés), de a formális jogalkotás (EP-szavazás, EU-tanácsi véglegesítés) még hátra van.

Az európai uniós fiskális szabályok tekintetében Macron kertelés nélkül leszögezte, hogy kormánya azok mellett áll, akik szerint

„idejétmúlt” lépés volna visszatérni a járvány előtti közösségi fiskális szabályokhoz,

így mindenekelőtt a hajdan elfogadott 3 százalékos költségvetési deficit-küszöb szentségéhez. Az elnök szerint az egész közösségi költségvetési keretszabályozás „újragondolásra szorul”, és Párizsnak feltett szándéka, hogy a márciusi EU-csúcson formális megbeszélést kezdeményez a tagállamok legfelső szintű politikai vezetői között például bizonyos állami kiadások – mint a gazdaság zöldítését szolgáló befektetések – számításon kívül hagyásáról a nemzeti költségvetési hiány kiszámításakor.

Az ötlet már nagyon régen napirenden van, főként déli, valamint részben kelet-európai országok vezetői visszatérően szorgalmazzák, de „Macron-súlyú” politikus eddig még nem állt ki mellette. Sokak szerint a mostani elhatározást nem kis részt a berlini kormányváltás is ösztönözte, miközben minden bizonnyal meghúzódik benne a napokban tartott olasz-francia csúcstalalkozó eredménye is. A francia elnök mindenesetre a kérdést máris felvetette Olaf Scholz napokban kancellárként tett hivatalos párizsi látogatásán.

Nem mellesleg a francia elnök a félév alatt kiteljesítené a már sok év óta függőben lévő leendő európai bankuniót és a tőkepiaci unió projekjét is. Az előbbi – amiben az elmúlt években sok haladás történt már – egyelőre az utolsó hiányzó pillér, egy leendő európai betétgarancia-rendszer elfogadásának hiánya miatt számít torzónak. Ennek útjában viszont nem mellesleg idáig komoly részben épp a német kormányzati álláspont állt, így a most megfogalmazott

francia EU-elnökségi szándék az új német kormány hozzáállásán is jócskán múlik majd.

Ez utóbbi kapcsán szakértők megjegyzik: Párizs szemében túlzott optimizmusra nem feltétlen adhat okot, hogy az elmúlt évek óvatos német álláspontját egyebek között az a korábbi német pénzügyminiszter – Olaf Scholz – képviselte, aki mostantól kezdve immár kancellárként vezeti az országot. És ha ő meginogna is, az általa vezetett kormány szabaddemokrata párti új pénzügyminisztere, Christian Lindner még inkább az ortodox költségvetési fegyelem szószólója.

De akad aktuális francia EU-elnökségi vállalás a klímapolitikára is, mindenekelőtt az európai klímapolitikai normák alatt teljesítő harmadik országokból származó nehézipari import bizonyos formájú megadóztatásának (carbon tax) tető alá hozására, amit Macron szerint Párizs „az elnökségi félév alatt” szeretne közösségi törvénybe foglalni.

A nemzetközi sajtóban talán

leghamarabb elhíresült további francia elnöki ambíció a külső migrációs nyomással szembesülve az európai uniós Schengen-rendszer reformjának a felvetése,

amiről sajtóértekezletén szintén szólt Emmanuel Macron. Mint fogalmazott, „Európának képesnek kell megvédenie (külső) határait”, miközben készen kell állnia belső szabad mozgás szavatolására is. Miért is rendszeres politikai egyeztetés intézményesítését szorgalmazta a részben nem EU-tagokat is magában foglaló Schengen-övezeti országok illetékes tárcavezetői között. (Ez egyébként bizonyos formában már létezik.)

Ezzel egyidőben gyorsan mozgósítható és egyszerűen bevethető közös határőrizeti erők nagyobb számú készenlétbe helyezését is szükségesnek nevezte, képessé téve az Európai Uniót a mostani fehérorosz migrációs akcióhoz hasonló helyzetek jövőbeni hatékonyabb kivédésére. A francia ambíció tehát túlnőne a most épülő Frontex-kapacitás teljesítőképességén.

Mindkét újítás kapcsán tagországok közötti egyeztetést és lehetőség szerint döntést is szeretnének elérni Párizsban a „francia félév” során.

További francia szívügy a célul kitűzött önálló európai védelmi képességek „operatív megteremtése”,

beleértve a majdani felhasználáshoz elvi-politikai alapul szolgáló leendő új EU védelmi stratégia (a Josep Borrell közös külpolitikai főképviselő által beterjesztett „stratégiai iránytű”) elfogadását is. Ez utóbbit Macron történetesen szintén a márciusi EU-csúcson reméli megejteni.

Macron kitért a féléves program ismertetésekor a jogállamisági kérdésre is, aminek kapcsán sokan feltétlen fejleményekre számítanak a "francia félév" soràn, lévén a Bizottság ekkor már jó esèllyel el fogja kezdeni a "jogállamisági fék" alkalmazàsát a közösségi források kezelésekor.

Ennek kapcsán egyfelől leszögezte, hogy a jogállamiság védelme „az EU lényegéig hatol”, aminek kapcsán szerinte „semmilyen alkudozásnak” vagy újratárgyalásnak helye nem lehet. Másfelől viszont a francia elnök láthatóan békülékeny hangot ütött meg mind a magyar miniszterelnök, mind pedig Lengyelország vonatkozásában.

Kérdésre válaszolva Orbán Viktort úgy jellemezte Emmanuel Macron, mint aki az ő szemében „politikai ellenfél, de európai partner".

Lengyelország kapcsán pedig az elnök valószínűnek nevezte, hogy akár „heteken belül” sor kerülhet a helyreállítási nemzeti stratégiai program elfogadására,

miután bizonyos korrekciókra került sor a lengyel igazságügy reformjában.

Figyelmet keltett az is, aminél az elnök éppen hogy nem helyezett egyelőre kilátásba elnökségi törekvést. Így az idén útjára indított, közös pénzpiaci hitelfelvételen alapuló 750 milliárd eurós helyreállítási alap (mint lehetséges finanszírozási forma) jövőbeni intézményesítése egyelőre nem szerepelt a féléves szándékok között, jóllehet, a déli országok többsége komoly reményeket fűzött e tekintetben a most kezdődő francia elnökséghez.

Macron e helyett úgy fogalmazott, hogy nem akarnak "abba szokásos francia hibába" esni, hogy még el sem kezdtek használni valamit, máris még többet akarnak belőle. Éppen ezért a soron következő teendőnek ő azt tartaná, ha a jelenlegi alap eredményes használatával párhuzamosan megkezdenék annak felmérést, hogy milyen további konkrét teendőkre és hozzájuk kapcsolódó kiadásokra lehet még szükség. És ha majd mindezek kapcsán tisztul a kép, akkor célszerű elkezdeni annak felmérését, hogy mindehhez milyen közös finanszírozási formát vagy eszközt célszerű és reális igénybe venni.

És végül, a francia EU-elnökségi program ismertetésekor sok szó esett a félév „zászlóshajó-programjáról” az „EU-jövő konferencia” májusi befejezéséről. Mindez megfigyelők szerint már csak azért is érthető, mert

az egész konferencia hajdani ötlete éppen Macron elnöktől származik.

A féléves elnökségi „alapprioritások” között kiemelt „emberközeli Európa” eléréséhez mindenesetre párizsi szándékok szerint mindenekelőtt éppen e konferencián keresztül is vezethet az út, ha jól csinálják.

Szakértők az utóbbi kapcsán megjegyzik: azzal, hogy a most hivatalba lépett német Scholz-kormány koalíciós programja több ponton is komoly tartalmi következtetések elfogadását reméli a konferenciától – nem kizárhatóan akár még annak kimondását is, hogy az EU perspektivikusan egy európai föderáció megteremtését is kívánatosnak tartaná –, az eddig viszonylag szolid keretek között zajló EU-jövő témájú tanácskozás, a francia reményeknek megfelelően, akár még fajsúlyos kérdések vitájának színterévé is válhat a jövő tavaszi végjátékban.