Lord Frost beszéde egy nappal előzte meg az Európai Bizottság szerdai új részletes javaslatát, amiben hírek szerint EU-részről egyebek között felajánlják a brit területről Észak-Írországban irányuló áruforgalom ellenőrzésének mintegy 50 százalékos lazítását, de amely csomagot összességében a brit politikus mégis már előre elfogadhatatlannak minősített. (Simon Coveney ír külügyminiszter egyébként a brit hozzáállás e vonását az ír RTÉ-rádiónak nyilatkozva „nem-diplomatikus viselkedésnek” minősített.)

Lisszaboni beszédében

Lord Frost azzal érvelt, hogy az Európai Uniónak „nem kerülne semmibe” lecserélni az eddigi jegyzőkönyvet,

amiről az elmúlt hónapok úgymond bebizonyosodott, hogy a gyakorlatban „végrehajthatatlan” a tartományban élő emberek ellátásának veszélyeztetése nélkül.

A brit politikus egyúttal cáfolta, hogy mindezzel országa ki akarna bújni korábbi szerződésben vállalt nemzetközi kötelezettsége alól. Szavai szerint kormánya kész "a jegyzőkönyv elemeiből építkezni", de úgymond oly módon, ami "lehetővé teszi az áruk szabad áramlását, és nem ássa alá az északír-békemegállapodást keretbe foglaló Nagypénteki Egyezményt".

Lord Frost egyúttal immár

a brit követelés középpontjába állította a luxembourgi Európai Bíróság elmozdítását az északír jegyzőkönyv rendszeréből, nemzetközi döntőbíróság felállítását ajánlva helyette.

És hogy mindez nem egyetlen brit kormányzati politikus esetleges aránytévesztése, hanem immár tudatos kormányzati politikai, azt a Financial Times szerint ékesen bizonyítja, hogy Boris Johnson miniszterelnök szóvivője kedden külön nyilatkozatban érezte fontosnak hangsúlyozni, hogy az Európai Bíróság ügye nem „járulékos kérdése” az északír-problémának, hanem „alapvető probléma”, amit a jegyzőkönyv módosításakor feltétlenül kezelni kell.

Brit kormányzati érvelés szerint ugyanis elfogadhatatlan, hogy szuverén brit területet érintő ügyekben olyan bírói testület állásfoglalása legyen irányadó, amely demokratikus módon semmilyen formában

nem elszámoltatható a brit választók, és/vagy politikai intézmények számára.

Az első elemzések ennek kapcsán megjegyzik, hogy mindez azért feltűnő újdonság a brit érvelésben, mert eddig a londoni bírálat az Ír-tengeren esedékessé vált határellenőrzésnek a brit belső kereskedelmi kapcsolatokra és áruellátásra gyakorolt negatív hatásából indult ki.

A brit kormányzati narratíva ennek kapcsán az volt, hogy 2019-ben az előrelépés érdekében megkerülhetetlen volt a kormány számára „gyorsan” elfogadni a jegyzőkönyvet, ám az azóta szerzett tapasztalatok arra intenek, hogy az abban foglaltak „nem működnek”, tehát változtatni kell.

Szakértők szerint ugyan ez az érvelés sem állja meg teljesen a helyét annyiban, hogy a határellenőrzés várható következményei már évekre előre kiszámíthatók voltak, ami tehát nem kellett volna, hogy meglepetést és tanácstalanságot okozzon.

Az azonban végkép nem „tapasztalati újdonság”, hanem

a megállapodás elfogadásakor ugyanígy tudott tény volt, hogy a brit kilépés formális megtörténte után az Európai Bíróság milyen viszonyba kerül majd a brit választókkal

és politikai intézményekkel. A jegyzőkönyvet eredeti formájában mégis, ennek tudatában is elfogadta, nem mellesleg ugyanez a kormány.

Ráadásul itt most brit részéről olyan követelésről van szó, amiben az EU-oldal nem igazán engedhet – mutatnak rá szakértők. A határellenőrzés lazítását még indokolhatják azzal, hogy az Unió megbízik a brit hatóságok működésének hatékonyságában és tisztességességében. De a bíróság esetében elvi kérdésről van szó.

Arról ugyanis, hogy az EU–brit kilépési megállapodás megkötését éppen az a kompromisszum tette lehetővé – lévén így sikerült az ír–északír területek között szabad átjárást biztosító Nagypénteki Megállapodás érvényességét fenntartani –, hogy a kilépés után a közigazgatásilag továbbra is a brit koronához tartozó északír tartomány piacszabályozási szempontból az EU egységes belső piacának része maradt.

Az uniós belső piac működési szabályaival kapcsolatos jogi vitában viszont e piac teljes területén egyedül a luxembourgi bíróság illetékes ítélkezni.

Erről mondta azt említett nyilatkozatában Coveney, hogy a londoni felvetés

felér egy nyílt provokációval, hiszen tudni lehet, hogy "olyasmit állítanak be alapvető előfeltételként, amiben az EU-oldal semmiképpen sem engedhet".

Az ügyben egyébként megszólalt az Európai Bizottság is, amelynek szóvivője emlékeztetett, hogy az EU belső piac az egységesített szabályok „ökoszisztémája”, ami szavatolja a tagországok közötti kereskedelem azonos feltételek szerinti bonyolítását. „Az Európai Bíróság nem dísznek van ott, oka van, hogy szerepet kap ebben a képletben” – idézte a brüsszeli Politico a testület szóvivőjét.

Összességében Simon Coveney szerint „az EU türelme fogytán van”, és nem lepődne meg, ha egy ponton az EU-huszonhetek reakciója az lenne, hogy „ami sok, az sok”.

„Attól tartok, hogy felettébb közel kerültünk ehhez a ponthoz”

– mutatott rá az ír diplomácia vezetője az idézett rádiónyilatkozatában.